Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)
Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Gecsényi Lajos: Egy beregi nemesúr a Szepesi Kamarában Szigeti Vas Márton kamarai tanácsos 1659-1666
ítélőmesteri minőségében. 20 Ettől kezdve - 1662-ig megtartva a megyei nótáriusságot is - Felső-Magyarország egész területén működött. Azaz Vas nem jelentéktelen „ellenféllel" állt szemben. A döntés meghatározó elemét így aligha kereshetjük másban, mint a hivatal betöltéséhez szükséges ismeretek jellegében. Ha arra gondolunk, hogy 1658 végén, 1659 tavaszán, amikor a királyi leirat a tanácsosi kinevezésről megszületett, az erdélyi helyzet II. Rákóczi György és Barcsay Ákos konfliktusával, a török beavatkozás fenyegető árnyékával ismét puskaporos hordóvá vált, Szabolcs és Szatmár megyéknek a királyi országrészhez történő visszacsatolása csupán rövid idő kérdése volt, érthetővé válik Podbelányi tanácsos előterjesztésének „csont nélküli" átfutása valamennyi illetékes hatóságon. Ki ismerhette volna jobban a Felső-Tiszahát, a Szamos és a Túr vidékének állapotát, a katonaság számára szükséges élelem felvásárlási technikáját, ki tarthatott közvetlenebb kapcsolatot az erdélyi határvidékkel, Partiummal, mint Bereg megye alispánja, a vidék törzsökös családjainak képviselője, a láthatóan iskolázott köznemes?! A nádor és az esztergomi érsek ajánlásai mindezt „hitelesítették". Ismeretei, kapcsolatrendszere, hátországa egybevágtak az előd, Mosdóssy Imre pátriájával, ráadásul még arra is hajlandósága volt, hogy lakást szerezzen magának Kassán 21 , miközben megmaradt Gulácson is. Megbízásával tovább élt az egyensúlyi helyzet: a Kamara vezető tanácsosa a tiszaháti bene possessionatus köznemesség képviselője: Vas Márton, mellette a pénzügyi tapasztalatokkal bíró Sáros-Szepes vidéki hivatalnok: Podbelányi Mihály. Azaz a jogász Cherneyvel szemben a gyakorlati helyi ismeretek segítették győzelemre Vast. A Vas-Cherney ügyben hozott döntés helyességét egyébként az 1660-as évtized első éveinek eseményei visszaigazolták. 1660 nyarától kezdve, amikor a császári csapatok először de Souches tábornok parancsnoksága alatt táborba szálltak Rakamaznál, a kamarai tanácsosok, elsősorban Vas Márton látták el az élelmezési biztosi teendőket a folyamatosan helyben maradó csapatok mellett. A több ezres sereg számára történő gabonabeszerzés óriási feladatot, a megyei tisztviselőkkel és a vidék birtokosaival való állandó kapcsolattartást jelentett. 1661. április 11-én Szatmáron kelt levelében így írt erről. „ Hajszter uram mostani kivansagi kiket minden haladék nélkül kivan, hat ezer deszka, ezer öregh gerenda, husz ezer aprob gerenda, ket szaz emberre való talyga, az száraz malmokhoz való elegendő marha, lisztnek való elegendő hordok, es szuszekok. És nem chak kivannya, hanem ugian prohibeal, hogy addigh fel ne mennyek, valameddigh ezek megh nem lesznek.... " Mindeközben szembe kellett néznie a vidék óriási pusztulásával, hiszen az ütköző és felvonulási zónát jelentő Nyírséget, Tiszahátot 1661-ben a Raymond 20 'MOL, P 1986. Holló család levéltára. 1657. 21 Miután a városi lakása mindig szűkös volt a számára, ezért 1667 januárjában, röviddel a halála előtt, 2250 magyar forintért megvásárolta Makiári István házát, melyből 800 forintot fizetett meg a vételkor készpénzben. Ez igen jelentős összeg volt, így nem ok nélkül írta végrendeletében, hogy a kassai lakás miatt „kifogyott a költségekből". MOL, P 1986. Holló család levéltára. 1667. és KOMÁROMY, 1901. 457.
