Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 18. (Nyíregyháza, 2008)

Tanulmányok Szabolcs, Szatmár és Bereg megyék múltjából - Kiss András: Kölcsei Kende Miklós hagyatéki javainak osztálya 1614-ben

KÖLCSEI KENDE MIKLÓS HAGYATÉKI JAVAINAK OSZTÁLYA 1614-BEN Mind a hely- és családtörténeti, mind a nemzedékrendi kutatások fontos forrásai az örökhagyó végakaratát rögzítő végrendeletek (testamenta) és az elhunyt hátrahagyott javainak kimutatását s a jogosult atyafiak közötti megosztását rögzítő osztálylevelek (litterae divisionales). Az ezek által szolgáltatott, a család társadalmi súlyára, azon belüli szereplésére, összefonódásaira fényt derítő adatok ugyanúgy nélkülözhetetlenek a hely- és családtörténeti kutatásokban, mint azok, amelyek a birtokviszonyokra, vagyoni helyzetre, rokonsági fokokra világítanak rá. Ezek, a mindenképpen megbecsülendő családi hagyományokon túlmenően, a valóságos állapotokat tárják fel. Annál is inkább, mert a bennük megfogalmazott intézkedéseket, végrehajtásokat a társadalmi rend, a családi és egyéni érdekek védelmében szigorú jogszabályok biztosítják. Következésképpen a szépen fogalmazott, kegyes bevezetők után (ezt leginkább a testamentumok esetében tapasztaljuk), mind a végakarat kinyilvánításának, mind az osztály végrehajtásának is az említett jogi normák szabnak határt. A lennebb közölt osztálylevél Szatmár vármegye egyik törzsökös családja, a kölesei Kende család társadalmi helyzetére, rokonsági összefonódásaira és vagyoni állapotára enged rátekintést. A Kölcseyekkel atyafiságos viszonyban levő Kendék a vármegye legrégibb családjai közé tartoztak. A nemzedékrendjüket illető régebbi kutatások, de kiváltképpen azok napjainkban történt kiegészítése és a források kutatásának további megjelölése lehetővé teszi a két család helyének a meghatározását a nemzet és a vármegyei közösség életében.

1 Eddigi ismereteink szerint a kölesei Kende ág 1515-ben vált ki Kende nemzetségből.

2 A kölesei Kendék az idők folyamán jelentős szerepet játszottak a nemesi vármegyében. Többen közülük elérték a vármegyei tisztikar hierarchiájának legmagasabb köznemesi tisztségét, az alispánit.

3 Ennek a tisztségnek az eléréséhez a XVI. századtól a vármegyei nemesség - vagy ezen belül egy kellő súllyal rendelkező atyafiságos támogató háttér - bizalma elengedhetetlen volt, mert még annak a korszaknak a végén is, amikor az alispánt a főispán saját familiárisai közül jelölte ki, a tisztség betöltéséhez szükséges 1 Lásd CSORBA Sándor: A Kölcsey nemzetségrend leírásának forrásai, változatai (a továbbiakban CSORBA, 2006.); valamint TAKÁCS Péter: A Kende nemzetség (Vázlat) (a továbbiakban TAKÁCS, 2006.) című tanulmányait, mindkettő a Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv XVII. kötetében (Szerk. Galambos Sándor - Kujbusné Mecsei Éva, Nyíregyháza, 2006.) a 249-268, illetve 259-276. lapjain jelent meg. 2 CSORBA, 2006. 252.; TAKÁCS, 2006. 270. 3 Uo. 274.