Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Németh Péter: Egy hős és felmenői

szolgálataikért neki és bátyjának, Jánosnak adja a hűtlenség vétkébe esett és megölt „ Vak" Dorog fia Domonkos és Dorog fia Márk fiainak ecsedi birtokrészét.

54 Bereck fia János érdemeit ismerjük: a lázadó Borsa nembeli Kopasszal szemben sikeresen védte meg a Kraszna mocsaraiban álló Gilvács várát.

55 Ebből arra következtethetünk, hogy öccse, Lőkös is az ostrom részese volt. Egy 1325. évi oklevél szerint a kép azonban összetettebb: Bátori Bereck és fiai a fenti ostrom előtt a Borsák, Kopasz és Веке szerviensei, ám amikor azok a Károly Ró

berttel szembeszálltak, ők megmaradtak a király hűségén, ezért is került sor Gilvács ostromára 1316-ban. Sőt, 1317-ben Debreceni Dózsa, a későbbi erdélyi vajda Kopasz és Majs fia Majs ellen küldött seregében az ütközetben a két testvér, János és Lőkös életveszélyesen megsebesültek, ezért is érdemelték ki négy oklevelük (1279, 1282, 1321, 1323) megerősítését.

56 Igaz, a király melletti hűségnek súlyos ára volt: a Borsák bosszúból a Bátoriak Bátor, Pócs, Ábrány, Rakamaz és Nyíregyháza birtokait pusztították, szolgáik, famulusaik és jobbágyaik közül 53 embert öltek meg nyomorultul, ennek fejében kaptak kárpótlást a hűtlen Lotárd-fiak Fehértó nevű birtokának az adományozásával.

57 1330. szeptember l-jén I. Károly király hadjáratot indított Bazaráb havasalföldi vajda ellen, mert az megszállva tartotta Szörény várát. Az eseményről a 14. századi krónika-szerkesztés így számol be: „A király elfoglalta Szörényi és a Szörényi várat, a báni méltósággal egyetemben mindezt az említett [a Balog nembeli SzécsiJ Dénesre ruházta. " Majd miután Bazaráb békét kért, a király azt elutasította, „ nem hallgatott a józan tanácsra, gyorsan továbbvonult a harcba. Olyan földre ért, melyet nem ismert sem ő, sem serege; a havasok és erdős hegyek közepette nem találtak eleséget, hamarosan étlenség, éhség kezdte sanyargatni a királyt, a vitézeket és lovaikat. " Szorongatott helyzetében Károly Róbert fegyvernyugvásban egyezett ki a vajdával, aki a helyes utat is megmutatta. Ekkor a király „seregével együtt olyan útra jutott, amely körös-körül, mindkét felől meredek sziklákkal volt elrekesztve; elől pedig, ahol az út tágasabb volt, a vlachok több helyen erősen körülsáncolták gyepükkel. ... fenn a meredeken mindenfelől számláihatatlan sok vlach futkosott és nyilazott a királyi seregre, mely összeszorult az út mélyén; ... a tolongás miatt összevissza hullottak a legerősebb paripák a vitézekkel együtt, mert az út egyik oldalán sem tudtak fölkapaszkodni a meredek martra a vlachok ellen, előbbre sem jutottak, mert az elébük rakott gyepűk miatt el nem menekülhettek; beszorultak, mint a halak a varsába, a hálóba. Elestek az ifjak, a vének és válogatás nélkül a főemberek, a hatalmasok. Péntektől hétfőig tartott ez a nyomorúságos állapot. " (Geréb László fordítása.)

58 A krónikaíró ezután elmeséli, hogy kik maradtak az egyháziak közül ott a csatatéren, hogyan menekült meg ruhacserével a király, kik is voltak személyes védelmezői. A magyarokra nézve gyászos ütközet mérlegét jól ismerjük, Györffy György a november 10-12. közötti csata, név szerint ismert résztvevőinek (32 fő) veszteségét 13 elesettre, 1 eltűntre és 2 fogságba 54 AOkl. 1990-2004. 2. köt. 66. és 4. köt. 439. az összes átírás felsorolásával. 55 AOkl. 1990-2004. 8. köt. 476. A Bátoriaknak a védelemben segédkező szerviensei: Piricsei „Nagy" István, Péter, Pál és Pócs, Bátori „ Vő" Benedek, Bogáti Miklós, Szennyesi Aba fiai Péter és Miklós, „Nagy" Miklós, Pilisi Pál fia András. 56 MOL, Dl. 1045; AOkl. 1990-2004. 9. köt. 218. 57 1326. máj. 14.: AOkl. 1990-2004. 10. köt. 194. a másolatok felsorolásával. A Bátori alattvalók kárairól: 1318. febr. 19.: MOL, Dl. 24668; АО, 18781920. 1. köt. 457158.; AOkl. 19902004. 5. köt. 36. 1330. márc. 14.: BALOGH, 2000. 2227. Az ott felsorolt okleveleken túl 1330. márc. 15i keltezéssel lásd még MOL, Dl. 2593 (1728. évi másolat), MOL, Dl. 24671 és 99257 (1512. évi másolatok). A 17. századi másolatok kiadását lásd még MARCZALI, 1900. 209214. 58 KK, 1971. 139141.