Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Lakatos Sarolta: A Nagykállói Kállayak a 16. század második felében és a 17. században

egyetemben felesége, Nadányi Krisztina és Orsolya leánya s Pál fia (a többi fía később született). A Kállayakat egyébiránt 1526 után Szapolyai János, Izabella királyné és János Zsigmond erdélyi fejedelem oldalán találjuk. Habsburg I. Ferdinánd magyar király uralkodása alatt ezért kegyvesztettek, „hűtlenségük" miatt 1560-ban a király megfosztotta Lőkös Pál és Ferenc

m testvéreket, valamint az elhunyt Lőkös Farkas"

1 testvérük fiát, Jánost

(6) birtokaiktól, mert „a lázadókhoz csatlakoztak, azokkal ellenünk és híveink ellen fegyvert fogtak, örökös hűtlenségbe estek".

11 Majd Lőkös Ferencet

0

', Lőkös Pál fiát: Lőrincet és Lőkös Farkas'

1

' fiát: Jánost'

6

' II. Mátyás király 1576-ban, II. Rudolf pedig 1577-ben erősítette meg, szintén az ősi birtokaikban:

12 „Nagy Kalló oppidum, Thür és Tisza Varsán oppidumok, Kis Kalló, Semjén, Bir, Napkor, Oros, Thura, Hugyaj, Sima, Leök, Eszlár, Bagos, Filep, Felegyház Teleké, Kaszaperek, Panyola, Kér, Kér Semjén, Bodollo, Barkaszó, Bátha, Zavoda és Valkaja, Gáva és Zékely, Rázon Teleké és Gyoman Teleké " - amelyek Szabolcs, Külső Szolnok, Bereg, Gömör és Ung vármegyékben voltak. Kiskállói Vitéz János unokáiban: Balázsban (t 1590 táján) és Györgyben (fi598) kihalt Egyed főága. Már az utolsó Egyed-ági leszármazott, Vitéz György életében elindította a pereket a Vitéz leányág a Vitéz-birtokok megszerzéséért. így pl. az orosi és turai részekért s az orosi nemesi kúriáért Telegdy Gáspárné (Orosy Helena) kontra Méhes Istvánné szül. Ludnay Klára (1589),

13 vagy Bánffy Sándorné szül. Kiskállai Anna (Vitéz János leánya) és az ő fía: Bánffy János de Nagy Mihály 1590-ben Vitéz György ellen,

14 a Vitéz vagyonból őket illető leánynegyedért, amelyet Vitéz György és a Lőkös-ági öt fileszármazott nem adott ki nekik „Nagy Kállo, Kis Kalló, Harong, Napkor, Székel, Oros, Pazon, Thura, Byr, Balkány, Hugyaj, Sima, Kis Létha, Penyeszig, NagyMihálly falva, Bodolo, Keér, Batha " településeken. ALőkösök a 16. század második felében jó egynéhány pert folytattak birtokaikért, amelyekben Lőkös Ferenc

0) - ki tutora elhunyt testvérei fiainak: Lőrincnek és Jánosnak'

6

' -, majd Lőrinc és János

(6)

, ill. Ferenc'

1

' fia Farkas

(2) játszották a főszerepet. így pl. a löki birtokokért az Ibrányiakkal (1560, 1569); Ibrányi Ferenc így írt 1575-ben „Nagykallói Lökös Kallaj Jánosnak^", mert annak jobbágyai háborgatták az övéit: „ a'minémü végezés László Király idejében, a' Kegyelmed Ösi, és az én Atyám, Bátyáim között lett, azt Kegyelmed mindenbe observállya meg, azt is kívánom hogy Lökön mind föld, széna réth, minden esztendőben ember számira oszlassék, mert Kegyelmed jól tudja; én ott felénél az én Atyámfiával többet birok, több is illet, se az Kegyelmedé, se az enyím ne nyomorodjanak meg, a Rázon telekét tudom nehézlitek, én azt nem kívánom... kiből én Kegyelmedtül semmit nem kívánok. "

15 1588-1589-ben Károlyi Mihállyal került szembe Lőkös Lőrinc és Farkas

{2)

, 1612-ben Lőkös Lőrinc, Ferenc

(J) és János

(1)

, a Panyola - Otsva/Olcsva - Apathi/Apáthy közötti Bajos erdő ügyében („Bajba van az Erdő"), a makkoItatás, fakivágások miatt (mindkét família magáénak vallotta a bajos földet).

16 Helytörténeti jelentőségű a határbejárás és a részletes kijelölés leírása 1573-ban az Ibrányiak kezdeményezésére, Szentmihály-Nagy Lök-Eszlár faluhatárain, 11 BENEDEK, 2005. 38^t0. Habsburg I. Ferdinánd Lökös Farkasa már 1548-ban megfosztotta részbirtokaitól, mert „ az elmúlt napokban egy bizonyos asszony orrát minden törvényes eljárás nélkül, vakmerően levágatta, végtagjait megcsonkíttatta. Ezenfelül Kállay Jánost - a nemzőjét - megtámadta, és öt az isteni és emberi törvények ellenére vére folyására kényszerítette, és ezáltal a hűtlenség vétke megesett. " Uo. 26. 12 Uo. Fasc. 5. No. 487. 13 Uo. Fasc. 6. No. 551. 14 Uo. Fasc. 6. No. 567. 15 Uo. Fasc. 5. No. 471. 16 Uo. Appendix No. 35.; Uo. Fasc. 1. No. 31.