Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Csorba Sándor: A Kölcsey nemzetségrend leírásainak forrásai, változatai

Sámuel, Ferenc (felesége Nagyiday Éva) és Dienes (felesége Varjú Erzsébet[!], de helyesen Sára), valamint ezek öröklésre jogosult gyermekei, akikről listát is közölnek. A Kölcsey családról szólva figyelemmel kell lennünk a Kende családra is, ugyanis általánosan elfogadott nézet, hogy a két család közös törzsből való. A legtekintélyesebb genealógiai munka szerzője, Nagy Iván is csak vázlatosan ábrázolja a Kölcsey nemzedékrendet, a Kende családét viszont részletesen kidolgozta, így a Kölcsey-elődök után érdeklődőket a Kendék táblázatainak rendjéhez utasítja. A Kölcsey család iratai között két olyan figyelemre méltó bizonyíték található, amelyek alapján ismételten megerősíthetjük a családok közös eredetét, sőt a családok újabb kori rokonsági kapcsolatait is. Egy 1552-ben keltezett Intőlevélben az áll, hogy a cégényi Kölesei, másképpen Kende Mihály, a kölesei idősebb Miklós fia ismét Miklós fia Bálint fia Lőrinc fia meginti Perényi Gábor fia János özvegyét, Drágffy Zsófiát egy Istvándiban lévő telek visszaadása ügyében, amit Ágota, Almási Deák Bertalanné a cégényi Kölesei Bálint leánya Perényi Gábornak zálogba adott. Mivel a telek Drágffy Zsófia és János, István, Gábor, Péter nevű fiai birtokában van, a Leleszi Konvent presbitere átadta a fentiekről szóló Bizonyságlevelet az Ugocsa megyei Terebesen lakó Zsófia asszonynak.

36 1815. január 14-én Kölcsey Ferenc és Nagyidai Éva fiai, Lajos, Sámuel, Dienes egyezséget kötöttek arról, hogy édesatyjuk testvérének, Kölcsey Dienesnek és feleségének, Varjú Sárának két elhalt fia örököseitől, vagyis Kölcsey Ferenc-, Sámuel-, Ádám-, Pétertől, valamint Mihály-, János-, Gábor-, Erzsébettől kikérik azt az örökséget, amelyet az ősök osztatlanul kaptak meg, s az a felsoroltak birtokába jutott, holott a Kölcsey família 1345. évi osztozkodásakor „a verség és közös jus szerént" szállt a testvérekre. Mándi Ballá Károly, Szatmár vármegye fiskálisa elkészítette a perbehívó levelet, jelezve, hogy a Kölesében, Fülesden, Csekében, Istvándiban, Kömörőben, Kóródon, Csecsén és Milotán kiváltott olyan Kölcsey birtokrészeket kérnek vissza, amelyek a régi királyi adományokból megilletik a panaszlókat. A századokra visszanyúló birtokadományokhoz való jogos jussukat az ügyvéd kiterjedt családfával igyekezett bizonyítani. Jelezte, hogy a vérségi szál egyértelmű, ugyanis Kölcsey Ferenc és Dienes ugyanúgy testvérek, mint ahogyan mindkettőjük édestestvére a néhai Sámuel, György és Sándor. Kölcsey Lajos, Sámuel és Dienes leírták, hogy édesatyjuk Kölcsey Ferenc, édesanyjuk Nagyidai Éva, nagyatyjuk szintén Kölcsey Ferenc, nagyanyjuk Lövey Borbála, szépatyjuk Kölcsey Boldizsár, szépanyjuk Almásy Margit. Rögzítették az anyai szálon kapcsolódó elődeiket is, előadták, hogy édesanyjuk Nagyidai Éva, nagyanyjuk Kende Éva, nagyatyjuk Nagyidai Sámuel, szépanyjuk Fráter Zsófia, szépatyjuk Kende Zsigmond, ismét szépatyjuk Fráter István és ismét szépatyjuk Lövey Ádám, mivel pedig Kende Zsigmond atyja Kende András, felesége Sulyok Borbála, így régi nagyanyjuk Tibai Erzsébet, régi nagyatyjuk Sulyok Sándor volt.

37 A Kölcsey nemzetség vázlatos genealógiája összefoglaló táblázatokban A szakirodalom és a levéltári adatbázisok birtokában a következő nemzedékrendet fogadjuk el - az alábbi magyarázó megjegyzésekkel: E Tényként kezeljük az Anonymus- és a Kölcsey Ferenc-féle adatokat, vagyis jogosnak tartjuk a nemzetség de genere Ond jelzőjét, így a Kölcseyek Szatmár vármegyei első birtokát 36 Uo. Leleszi Konvent, 1837. február 9. 3-4. 37 Uo. 1834. december 14. 15-17. és 19-21.