Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Pozsonyi Zoltán: Falak között. Egy redemptus família három generációjának társadalmi helyzete a 18. századi Túrkevén

Az ország más részeihez hasonlóan a Jászkun Kerületben is az „ új parasztnak" nevezett ci­gányok elkülönültek a társadalom többi rétegétől (vándorlásukat tiltották, létszámukat regiszt­rálták, az engedély nélkül beköltözőket kitiltották a törvényhatóság területéről). 21 Vincze Pál 1788-ban befogadott egy Jászkisérről származó Lázók nevű cigány kovácsmestert, majd saját portáján házhelyet kívánt annak adni, ami ellen az esküdtek nem emeltek kifogást. Másfél esz­tendő múlva hatalmas tűz keletkezett Lázók (feltehetően fából készült) kéményében, de a ta­nács elé került eset után (valószínűleg szállásadója miatt) nem büntették meg a cigány ková­csot. 22 Vincze István és társainak kocsmabérletét követően 1785 novemberében az új csapszék­árendálók arról panaszkodtak, hogy Vincze Pál és egy másik kevi gazda „az regulátiók ellen pálinkájokat házanként méretni bátorkodtak". A vizsgálat kiderítette, hogy nem a falu egyko­ri első embere, hanem testvérbátyja vétett: egyik szolgálónője valóban házról házra „hordoz­ta " (nyilván nem önszántából) a szeszt. Valószínűleg az árenda végén megmaradt készlettől így próbált szabadulni az idősebb Vincze fiú. Hiába igazolódott be az árendátorok vádja, Vincze Istvánt nem intették meg, sőt még a pálinkát sem kobozták el tőle. 23 A Jászkun Kerületben 1787-től engedélyezték - elsőször egész évre, majd három hónapra mérsékelve (novembertől januárig) - a saját házban történő fejenkénti bormérést. Vincze Ist­ván és Pál üzleti szemléletét, profitéhségét ismerve feltételezhető, hogy a jelzett időponttól kezdve éltek a lehetőséggel - már csak azért is, mert 1785 után nem béreltek kocsmákat. Az árusítás 1791 teléig nem zavarta a környékben lakókat, akkor azonban Kenéz András szená­tor tájékoztatta a tanácsot, hogy néhány nappal azelőtt, a hajnali órákban a Vincze fiúknál „nagy lárma veszekedés verekedés és káromkodás támadott", amire a szomszédok is feléb­redtek, majd gyülekezni kezdtek „nézésére és halgatására". A tanács az eset felderítésére „nyomozást" rendelt el, s már a következő napi tanácsülésen terítékre került a fagyos éjszaka parázs hangulatú krónikája. A „ vizsgálódásból kijött", hogy nem Vincze Pál portáján, hanem István fia, Lajos házánál hágott tetőfokára a hangulat. A poharazásba egyre jobban belemele­gedők két embert (akik közül az egyik, Lajos éves bérese volt) jól elagyabugyáltak. A főko­lomposok súlyos pálcabüntetést kaptak, Vincze Lajos felelősségét viszont senki sem firtatta 24 A megváltást követő negyedszázadban, más beneficiumoktól eltérően, a malmokat nem ad­ták haszonbérbe a Jászkun Kerületben, hanem a tanács által fogadott molnárok segítségével a lakosok fizetés ellenében szabadon őröltethettek azokban. 25 Az 1770-as években hét malmot használtak Keviben, amiből az egyik a Vincze család tulajdonában volt. A szárazmalom 1769­es felépítése a redemptus közösség érdekeinek figyelmen kívül hagyásával történt - derült ki a lefolytatott vizsgálatból. A megkérdezett tanúk kivétel nélkül azt állították, hogy nem kellett más településeken őröltetni szemes portékájukat, mert a község hat malma kielégítette a la­kosság igényét 1769 előtt is. Azt követően előfordult olyan eset, hogy a Berettyó vize miatt az egyik községi és a Vincze malmot nem használhatták, de akkor is elégséges volt a másik öt. 21 BAGI, 1995. 75. 22 JNSZML, V. A. 501/a. Tanácsülési jegyzőkönyvek, mellékletekkel, 1726-1848. 1788. jún. 29. (házépítés); 271/1790. (tüz). Később Lázókkal meggyült a baja Vincze Pál özvegyének. Kiderült, hogy a cigány nem tartotta rendben háza kéményét, sőt mesterségével is felhagyott. Mulasztásaiért a tanács kitiltotta a településről. Uo. 225/1795. 23 Uo. 1785. nov. 19. 161. 24 Uo. 901/1791. (bejelentés), 911/1791. (vizsgálat). A házaknál történő bormérés engedélyezéséről BAGI, 1995. 182-183. Két, nem az elithez tartozó, kurtakocsmát fenntartó nő súlyos pénz- és botbüntetésére SZILÁGYI, 2005. 333-334. 25 BÁNKINÉ, 2004. 105-106.

Next

/
Oldalképek
Tartalom