Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Németh Péter: Egy hős és felmenői

Németh Péter Egy hős és felmenői 1444 Szent Márton napjának vigíliája, november 10-e. A várnai csata napja, amikor az oszmán főerőkkel szemben álló keresztény seregeket három szárnyra osztják, a derékhadat I. Ulászló király magyar és lengyel nemesekből és zsoldosokból álló 500 fős személyi testőrsége mellett egy kb. 3000 fős seregtest alkotta.

1 Az utóbbi közepén Bátori István, „a királyi felség seregének ez a hadierényekkel ékeskedő katonája" ül a lován, ugyanis, mint erről Thuróczy krónikájában beszámol: „őrá bízták a válságos pillanatra és saját vitézségére való tekintettel, hogy a király zászlaját vigye. "

2 Ha Istvánffy Miklósnak a mohácsi csatáról szóló leírását visszavetítjük a fenti napra, akkor a csata kezdetén Bátori kezébe adták a Boldogságos Szűz Mária aranyos képével díszes, hatalmas zászlót, s régi szokás szerint lecsatolták sarkantyúját, „annak biztosítására tudniillik, hogy menekülésre ne is gondoljon. "

3 Nem véletlenül esett rá a választás: az ország szokása szerint a harmadik méltóságot képviselő országbíró volt mindig a kijelölt személy a zászlóval helytállni. Ám Rozgonyi György a nádorral együtt az országban maradt - a Rozgonyi famíliát Simon, az egri püspök képviselte -, s ezért esett a választás Bátori Istvánra, aki Rozgonyi előtt, 1435-1440 között töltötte be ezt a méltóságot. A hatvanas évei derekán járó zászlótartó bízhatott abban, hogy Erdély egyik vajdája, Hunyadi János a csatát megelőző estén jól mérte fel a helyzetet: ebből a háromszoros túlerővel szembeni kelepcéből csak véres ütközet árán lehet kijutni, más megoldás nincs! Győzelem esetén ő is életben maradhat, a vereség a halállal ér fel, hiszen neki nem adatik meg a menekülés útja.

4 Ám az is megfordulhatott a fejében, hogy hála szépszámú leszármazottainak, a Bátori név a földi létét befejezve is fennmarad, s éppen helytállása révén, talán még fényesebben fog ragyogni, mint addig. Ha a múltba tekintett, ugyan megyésispánok, sőt egy váradi 1 A várnai csata előzményeiről s a csata lefolyásáról lásd CVETKOVA, 1988. 185. (Az 1979-ben már második kiadásban megjelent bolgár nyelvű munka magyar fordítása.) Az általa a források alapján rekonstruált hadállás sokkal pontosabb, mint ami a Magyarország hadtörténete. Főszerk. Liptay Ervin. Bp., 1985. 102. oldalán látható. A csata legújabb rekonstrukcióját lásd PÁLOSFALVI, 2005. 84. 2 THURÓCZY, 1978. 398. 3 ISTVÁNFFY, 1976. 70. 4 Az általam összeállított lista szerint a csatatéren maradt: Julianus Cesarini bíboros, legátus; Rozgonyi Simon egri püspök, főkancellár; de Dominis János váradi püspök; Bátori István volt országbíró; rihnói Perényi Miklós asztalnokmester; Dengelegi Pongrác alvajda; Tamási Henrik somogyi és verőcei ispán, volt udvarmester; Betleni Gergely székely alispán. Akik megmenekültek: szekcsői Herceg Rafael boszniai püspök, Hunyadi János erdélyi vajda, szörényi bán; Tallóci Frank horvát és szlavón bán; Szilágyi Mihály (Hunyadi sógora); Bajoni István és Gecsei Sebestyén fia György, János váradi püspök familiárisai, Berekfalvi Zopa Péter újvári várnagy, Berekszói Péter nemes. Török fogságba esett: Lábatlani (Dédi) Gergely. Vö. ENGEL, 1996.; BONFINI, 1995. 641-642; KÁROLYI, 1882-1897. 2. köt. 318.; FEJÉRPATAKY, 1901.; Berekszói Péter címeres levele 1448-ból. Turul, 1890. 1. sz. Egy kivételes esetről is tudunk: III. Callixtus pápa 1455-ben feloldozza Varannó (Zemplén m.) mezővárosának presbiterét, Ferenc fia Pál egri egyházmegyés klerikust, aki I. Ulászló királlyal a török ellen ment, több embert megölt, s ezért kiközösítésbe esett (Augustinua Theiner: Vetera monumenta historica Hungáriám illustrantia. Romae, 1863. II. 272.). Feltételezhető, hogy az 1444 után eltűnt alispánok egy része is a várnai csata résztvevője volt: pl. Jánosi István aradi (Hunyadié?), Szakolyi Pál szabolcsi alispánok (Hunyadié), az erdélyiekről nem is beszélve. A résztvevők biztos azonosítását az 1448-as rigómezei ütközet akadályozza, ami után keletkezett oklevelek szinte egyikéből sem tűnik ki, hogy a megnevezett hol esett el, illetve került fogságba.