Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)
III. Családtörténeti tanulmányok - Pozsonyi Zoltán: Falak között. Egy redemptus família három generációjának társadalmi helyzete a 18. századi Túrkevén
viselkedésszociológiai fal kontúrjai már az egyoldalú keresztkomaságnál felsejlettek, de teljes valójukban csak a nem létező házasságoknál tűntek szemünk elé. 43 Konklúzió kérdőjelekkel Ezek után adódik a kérdés, vajon miért épült fel a fal? Erre közvetlen és közvetett argumentáció hiányában nem tudunk választ adni, a rendelkezésre álló források kizárólag a harmadik generáció esetében teszik lehetővé egy értelmezési keret felvázolását. Vincze Pál 1792-ben bekövetkezett halála után neje két alkalommal is kinyilvánította: érmelléki nemes nőként nincs ínyére a paraszti életmód. Szilágyi Sára megalázónak tartotta, hogy nemeseknek is parancsolhatnak a tanácsban helyet foglaló „ közönséges " szenátorok (akik között nem kevés nemes származású volt). Többek között ezzel indokolta, hogy egyik eladósorba került lányát nem helybelihez, hanem vármegyei nemeshez adja férjhez. 44 Nemcsak neki, hanem sógorának, Vincze Istvánnak - (nagy)apjával ellentétben - sem fűlött a foga a paraszti létformához. Ha számon kérték rajta a fizikai munka elmulasztását, csak annyit felelt: „ nem dolgozom bizony én úgy mond, ha Úr akar az ember lenni, Úr legyek".^ 5 Az egykori gárda hadnagy szavai, illetve öccse templomi székkel kapcsolatos kérése azonban a jászkun miliőben nem különösebben díjazott nemesi öntudatot manifesztálta. A harmadik generációnál elég karakteresen felbukkanó nemesi identitástudatra nincs bizonyíték sem Kallós István, sem Vincze Márton esetében. Ennek vagy az oka, hogy a két férfiú a jászkun szabadparaszti társadalmi környezet minden elemét elfogadta, vagy pedig az, hogy a személytelen forrásokban nincs lenyomata az elfojtott nemesi önazonosság kifejeződésének. Ha a nemesi gondolati szálat tovább szőnénk, akkor nehéz lenne logikailag megmagyarázni, hogy miért adták az első és a második generációban a lányokat „ külső " (értelmiségi) nemesekhez, amikor a Nagykunságban, s azon belül Túrkeviben nem egy vagyonos nemes találta meg számítását a 18. század elejétől kezdve. Mindezekből kitűnik, hogy minden erőfeszítésünk ellenére sem tudunk összekötő kapcsokat találni a generációk döntései között, így sem megerősíteni, sem megcáfolni nem merjük a három nemzedék házassági stratégiája mögött meghúzódó esetleges koherenciát. Metaforánknál maradva csak annyit állapítunk meg, hogy a Vinczék falak között éltek: amíg a redemptus-tanácsos elit körüli fal (amelynek létére már Szilágyi Miklós a tanácsülési jegyzőkönyvek tanulmányozásakor rábukkant) a társadalom széles rétegétől, addig a matrikulák aprólékos vizsgálatával leleplezett fal az elittől választotta el a Vincze família három generációját. 43 A kölcsönös keresztkomasági meghívások, a lakodalmak jó alkalmat kínáltak volna az asztalközösség(ek) megteremtésére. 44 JNSZML, V. A. 501/f. Törvényszéki jegyzőkönyvek, 1792-1813. 158/1795., 501/b. Közigazgatási iratok, 1739-1848. Cap. C. Fasc. 9. 60/1805. 45 JNSZML, IV. A. 5/b. 19. f. Törvényszéki jegyzökönyvek. 11. köt. 93/1815. 69. Ezt egy cseléd vallotta a família 1791-ben kezdődött, s kereken öt évtizedig elhúzódott jószágperének első felvonásakor. Felhasznált források JNSZML IV. A. 5. V. A. 501 XIII. 4. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Jászkun Kerület törvényszékének iratai, 1701-1847. Túrkeve város tanácsának iratai, 1521-1848. A Felsővályi Vincze család iratai, 1700-1898.
