Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

I. 17–18. századi források - Sípos Ferenc: Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye a 18. század elején. Forrásközlés.

8. Olcsva-Apáti, 1702. június 8. Szatmár vármegye főispánjának felterjesztése Mattyasovszky László kancellárhoz: kegyelmet kér az uralkodótól a kóbor katonák számára, hogy azok katonai szolgálatot vállalhassanak, kiirtásukra ugyanis nincs remény; ha külföldön kerülnének bevetésre, itthon növekedne a közbiztonság Jelzet: MOL, A. 32. 3. cs. 1702. No. 407. (latin) Méltóságos és Főtisztelendő Úr, legkegyelmesebb uram! Az új magyar katonaság ezredeinek toborzása alkalmával tudomásomra hozták néhányan a kóbor katonák közül, akik már elég régóta ide-odabolyongva mind a hazának, mind pedig az utazóknak és a kereskedelemmel foglalkozóknak nem kevés akadályt jelentettek és kárt okoztak, hogy végre most már szakítani kívánnak jelenlegi helyzetükkel, magukat ő legszentebb Felsége szolgálatára óhajtják felajánlani és az ezzel járó követelményekhez alkalmazkodni kívánnak. De sok példa lévén előttük, hogy a tábornok uraknak és más katonatiszteknek a kegyelmében nem bízhatnak, szeretnék, ha elnyerhetnék említett ő legszentebb Felsége jóságos kegyelmét. És ámbár magam kezdettől fogva a kötelezettségemnek megfelelően az ilyenfajta kóborlók kiirtásának szükségességét fontolgatnám, és most is ennek meggondolását kívánnám, de a nagy számuk és szétszórtságuk miatt jelenleg erre alkalmat nem látok biztosítva, mindazonáltal a haza, valamint az utazó és kereskedő emberek biztonsága érdekében, nemkülönben ezeknek az ártalmas személyeknek e területekről való gyökeres eltávolítása céljából szerény véleményem szerint az volna indokolt, hogy azok (ő legszentebb Felsége kegyelmének elnyerése után) valamely jelenlegi hadműveletnél

4

' ő legszentebb Felsége szolgálatában az országon kívül kerülnének bevetésre. Mindezekről Nigrelli tábornok úr ő Kegyelmességét is tájékoztatom és meggyőződésem, hogy Őkegyelmessége a Felséges Udvarnál is felvilágosítással szolgál. Méltóságos és Főtisztelendő Uraságod is tegye tehát megfontolás tárgyává, milyen nyugalmas és békés helyzet hárul ezzel a hazára s ily módon egyszer s mindenkorra megszűnik a veszély. Alázatosan kérem, méltóztassék ő legszentebb Felségétől kegyelmet kieszközölni és az arról szóló értesítést hozzám mielőbb eljuttatni. Ha azok eltávolításának bármely más módjáról tudomásom volna, egyetlen levélkémmel sem alkalmatlankodnék fent címzett Méltóságos és Főtisztelendő Uraságod előtt. De előre láttam, megérzésből, oly sok év hasonló tapasztalataihoz közel, hogy még ha közülük egyiket vagy másikat megölték is, mindazonáltal társaik tovább kihúzzák és sohasem nyugszanak meg. Az előbb említett módozattal viszont egyszer s mindenkorra meggyőzetnek és a gonosz ügytől eltéríttetnek, sőt ő legszentebb Felsége szolgálatára alkalmasakká válhatnak. Ha viszont ennek a szándéknak a megoldása elé akadály gördülne, és az annyiszor említett ő legszentebb Felsége jóságos kegyelmében nem részesülhetnek, félni kell attól, hogy reményvesztetten nagyobb gonoszságok következnek be, vagy akár csapatostól török területre törnek át, amiből még nagyobb zavarok származhatnak.

42 A továbbiakban stb. Kelt Olcsva Apáti,

43 1702. június 8. Méltóságos és Főtisztelendő Uraságod alázatos szolgája: báró Károlyi Sándor Utalás a spanyol örökösödési háborúra: a harcok már 1701 tavaszán megkezdődtek, bár I. Lipót császár a németrómai birodalom nevében csak 1702. május 15-én üzent hadat Franciaországnak. Célzás arra, hogy kapcsolatba kerülhetnek a Törökországban menedékre lelt Thököly Imrével. Két szomszédos falu Szatmár vármegyében a Kraszna és a Szamos összefolyásánál; Olcsva a Kraszna, Apáti a Szamos partján. Mindkettő Károlyi-birtok. FÉNYES, 1851. 1. köt. 34.