Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

I. 17–18. századi források - Sípos Ferenc: Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye a 18. század elején. Forrásközlés.

Ez alkalommal [nem]

143 akartam elmulasztani fent címzett

144 Uraságtoknak tudomásra hozni, hogy néhány nappal ezelőtt

145 (hírhedt tettel) megöltek egyet zászlótartóim közül, s ugyanakkor 5 császári katonát is, egyeseket megsebesítettek, sőt 4500 rajnai forintot elraboltak az ezrednek nagy és pótolhatatlan kárára. Ennélfogva kérem, hogy a legkörültekintőbb kutatásra ezen vármegyebelieket

146 utasítani tessenek, mígnem ezeket a rablókat fel nem ismerik a lakosok, akik maguk segítik és fedezik őket, hogy ilyen gaztetteket egyáltalán ne merészeljenek elkövetni. Biztos vagyok abban, hogy fent címzett Uraságtok az elégtétel megadásában segítségemre lesznek, különben arra lennék kényszerítve, hogy a császári udvarhoz forduljak. Meggyőződésem, hogy fent címzett Uraságtoknak módjuk lesz a gonosztevők megtalálására, de kénytelen vagyok az ezreddel eltávozni

147 anélkül, hogy az ügy állásáról biztos tudomásom lenne. Ezért elkerülhetetlen, hogy fent címzett Uraságtokat zavarjam, gondoskodjanak, hogy a károm a hivatalban lévők részéről megtérülhessen, aminthogy hiszem, hogy a szolgálat érdekében áll a hiba helyrehozatala és más hasonló visszaélések megakadályozása. 36. Kelet nélkül [1703. május 30. előtt] Esze Tamás levele Domahídy Lászlóhoz, Szatmár vármegye szolgabírajához: elküldi a vármegyének Rákóczi nyílt levelét, olvassák és olvastassák; nagyon meg fogják bánni, hogy nemesi felkelést hirdettek; elfogott követét bocsássák szabadon Jelzet: OSZK Kt. Fol. Hung. 1389. Fasc. II. fol. 4. Egykorú másolat, (latin) Én, a felséges Rákóczi Ferenc fejedelem úr, legkegyelmesebb uram gyalogos csapatának főkapitánya már más alkalommal is akartam a nemes vármegyét az én uramnak saját nyílt levelével megvigasztalni, vagy inkább megszomorítani. Habár jószerint bárki, aki a hazának igaz fiaként tekint magára, ettől semmiképpen sem szomorodhat el, hanem inkább egyszerűen örülnie kell. De úgy látjuk, hogy a nemes vármegyék az ország és a felséges fejedelem esküdt ellenségének nyilvánították magukat, amit sem az említett fejedelem, sem maga az ország nem várt volna, minthogy ebben az ügyben most a nemes vármegye nem szenvedne hátrányt, csak előnyt élvezhetne. Emiatt szükséges volna, hogy ezen nyílt levél tartalmát a nemes vármegye olvassa és olvastassa el, majd utána, hacsak nem juttatja vissza, fej- és jószágvesztés terhe alatt ne merészelje megkísérelni, hogy a nyílt levelet meggyalázza vagy magánál visszatartva megsemmisítse, mint ahogy magát a közgyűlést is keservesen meg fogják siratni, mert sem a király, sem az ország nem kívánta felkelésüket,

148 ez ugyanis bizonyosan a nyomorult nép elnyomásához vezetne, a felséges fejedelem nagy szomorúságára, azonban rövidesen, saját igen nagy zavarukra, ellenkezőt vesznek észre. Mi pedig azt kívánjuk, ha a dolgok annyira elterjednek, hogy tiltakozva hatolnak át a Tiszán, az Isten tegyen igazságos különbséget, kinek az ügye méltányosabb, addig már ne rombolják szét a környéket, ezt az országot. Továbbá utasításaink vannak már, hogy akinek akárhonnan három paripája van, egyet lefoglaljunk felvenni ily módon felszerelés végett egy időre az ország javára. Ez a szó figyelmetlenségből kimaradt! A másoló a megszólítást, címzést lehagyta. Montecuccoli már 1703. május 12-én Debrecenből írt levelet ebben az ügyben Krucsay Mártonhoz, Szabolcs vármegye alispánjához! Lásd 22. sz. forrás, a Szabolcs vármegyeieket A Montecuccoli-vértesezredet külföldre vezényelték, Debrecenből már elindultak, május 28-án (Balmazújvároson tartottak pihenőt, a nemesi felkelést 143 144 145 146 147