Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

I. 17–18. századi források - Sípos Ferenc: Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye a 18. század elején. Forrásközlés.

készenlétbe helyezzék. Aki maga ellenállna, büntetést szenved, sőt még az anyaméhben élő csecsemő sem kímélhető meg. Megtudván, hogy egy órányira, a Tiszán innét 130 muskétással és e hely magyar lovasaival, hajdúival egy kapitány állomásozik, Váriból megüzenték neki, hogy az erdőbe nem fognak bemenni, inkább a síkságon maradnak; ha meg kell küzdeni, kivárják azt. Amikor az ezredes meggyőződött arról, hogy a nemes vármegye nem mutat hajlandóságot az általános felkelésre, elrendelte a kapitánynak, hogy embereivel vonuljon vissza, akik valóban visszatértek. Sőt tegnap Beregszászt és Benét, melyek közül az első szabad és nyílt város, a második tulajdonképpen ismeretlen falu, teljesen kifosztották és feldúlták, az utóbbiban tartózkodott a vármegye 50 hajdúja, ezek vezetőjét elfogták, 4 megsebesült, a többi pedig futásnak eredt.

1

"

4 A Váriban kitűzött zászlók Lengyelországból származnak, vörös színű tafotából

105 készültek, Rákóczi címerével megjelölve és az ő neve arany betűkkel felfestve. A harmadikat pedig Bercsényi neve és címere ékesíti. Amíg egyesülnek és a férfiak felkelnek, a Tiszán túl nem kívánkoznak menni. Az összecsődülteket illetőleg nem volt kétséges, hogy onnan, Váriból önként és szívesen csatlakoztak hozzájuk. Végül most, e levél befejezésekor vált ismertté, hogy az újlaki sóraktár 16 muskétásból álló őrségét istentelen személyek két zászló alatt ma reggel hét óra körül megtámadván, lekaszabolták, a tisztek tegnap visszatértek ide. 29. (Nagy-)Károly, 1703. május 25. Szatmár vármegye főispánjának levele Koháry Istvánhoz: Bereg és Ugocsa vármegyét már ellepték a felkelők, Szatmár vármegyében még nincsenek; május 21-én akarták megtámadni őket, de a történtek miatt ez elmaradt, a nemesi felkelők hazaoszoltak, a német különítmény Szatmárra vonult vissza Jelzet: OSZK Kt. Fol. Hung. 1389. Fasc. II. fol. 29-30. Mint Nagy Jó Uramnak, Kedves Sógor

106 Uramnak ajánlom kötelességgel való szolgálatomat kegyelmednek! Igaznan parva scintilla excitat magnum incendium.

107 Kis Albert, Esze Tamás nagy hírű tolvajokat tokaji veszedelemkor

108 kezében adám az németnek, elbocsáták őket. Mostan már újobban felzavarák az országot. Még ugyan mind lappongva járván, mostan már 22. hujus

109 Nemes Bereg vármegyében három zászlót erigáltanak [tűztek ki], kik nagy, öreg, sárga

110 selyemzászlók, aranyosok, Rákóczi czímere rajtok. Fényes nappal Rákóczi s Berczényi pátensével járnak, áztat falukon, városokon olvastatják, kiben pap, templom, udvarházak, malmok háborgatási, s úgy nemeseké (kik házoknál maradnak) interdicáltatnak [megtiltatnak]. Csonka héten

111 Rákóczit magát is Beregszászba várják, és hogy már útban volna, affirmállyák [állítják]. Mind ezeket magok beszélvén beregszászi plebanus uramnak, őkegyelme nekem írja; mind magokat, zászlókot látta. Semmi czínt nem tesznek, hanem ételt-italt, s az hol Vö. 40. sz. forrás. vászonkötéssel készült selyemszövet A levél címzettje Károlyi Sándor anyósának, Koháry Juditnak volt a bátyja. HECKENAST, 2005. 237-238. Igazán kis szikra gerjeszt nagy tüzet, a hegyaljai felkeléskor, 1697-ben ezen (hónap) 22-én Más szemtanúk szerint vörös! Lásd 27. és 28. sz. forrás. Június 3. és 9. között: június 7., csütörtök Űrnapja, vagyis ünnep, így ez a hét a munkanapok számát tekintve csonka!