Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

I. 17–18. századi források - Sípos Ferenc: Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye a 18. század elején. Forrásközlés.

elrendelt toborzásra - kegyelmet kér (8. sz. forrás) a kóbor katonák számára, hogy azok hadi szolgálatot vállalhassanak, mint írja, kiirtásukra nincs remény, ha viszont külföldön kerülnének bevetésre, itthon növekedne a közbiztonság. Javaslatának nyomatékot ad, hogy még ugyanez év őszén „parasztok" támadják meg, fosztják ki a tiszaújlaki sóházat. (9. sz. forrás) Az uralkodó 1702. december 9-én elrendeli: a szabad személyeket, kóborlókat (mivel lopással, rablással zavarják a köznyugalmat és a kereskedelmet) felfogható jobbágy telkekre, rájuk kiszabható szolgálatra kell kényszeríteni, vagy fel kell őket venni a hadseregbe. (13. sz. forrás) 1702 decemberében arról értesülnek a vármegyék: már a külföldre vezényelt magyar ezredekből is hazaszöknek a katonák! (12. és 14. sz. forrás) így köszönt be, sokasodó gondokkal, az 1703. esztendő. Február 26-án Montecuccoli ezredes szólítja fel Szabolcs vármegye alispánját a kóborló zsiványok üldözésének, a huszárok igazoltatásának elrendelésére azzal fenyegetőzve, hogy a katonaságnak okozott károkért a helységek elöljárói fognak felelni. (75. sz. forrás) Március 2-án az uralkodó figyelmezteti Szabolcs vármegyét: a rablók ilyenkor, tavasszal jönnek elő rejtekhelyeikről, ellenük fogjanak össze a hét hajdúvárossal

10 és a szomszédos vármegyékkel. (16. sz. forrás) Május 4-én Károlyi Sándor nyílt levélben rendeli el a Kis Albert és Esze Tamás mellé gyülekezett „tolvajok" elfogását. (20. sz. forrás) Május 12-én, 18-án és 28-án Montecuccoli ezredes háborog, fenyegetőzik, s követel kártérítést, intézkedést Szabolcs vármegye alispánjától, Szatmár vármegye főispánjától és a Kassai császári és királyi Albizottságtól, mert a gonosztevők, miközben elrabolták az ezred pénztárát, egy zászlótartót és öt császári katonát megöltek. (22., 23., 35. és 37. sz. forrás) Május 22-én a felső-magyarországi főkapitány szekereket és munkásokat kér - kérése parancs! - Szabolcs vármegyétől a kallói vár megerősítésére. (25. sz. forrás) Május végén Löwenburg ezredes, szatmári várparancsnok azért neheztel Szatmár vármegyére, mert nem üldözi a tolvajokat, halogatja jobbágyok küldését a vár felújítására. (38. sz. forrás) Úgy tűnik, mindenki csak intézkedni, parancsolni akar, de cselekedni nem! Szabolcs vármegye ír ugyan Bihar vármegyének, a hajdú városoknak, hogy együtt lépjenek fel az uralkodó március 2-i rendeletének értelmében, de tettekre nem kerül sor. (17. és 18. sz. forrás) A szatmári helyőrség katonái Nagybánya környékén rajta ütnek ugyan Esze Tamás, Kis Albert és Pati Mihály követőin, foglyokat is ejtenek, az akciónak azonban jó darabig nincs folytatása. (21. sz. forrás) Május 21-ig katonaszökevényekről, tolvajokról, rablókról esik szó az iratokban, a levélírók még nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy egy szervezett mozgalom is megbújik a háttérben. A tiszaháti felkelők május 21-én bontják ki a Szatmár vármegyei Tarpán és a beregi Váriban (27. és 28. sz. forrás) а II. Rákóczi Ferenctől és Bercsényi Miklóstól Lengyelországban kapott négy zászlót, s olvassák fel e két főúr (először május 6-án, majd május 12-én is kiadott) brezáni kiáltványát, másnap pedig már Beregszászon (Bereg vármegye) toboroznak.

11 Ettől kezdve rebelliseknek, felkelőknek, lázadóknak nevezik őket, a kuruc kifejezés - ezt a szót először Károlyi használja május 27-én

12 - pedig már arra utal: egy országos méretű, korábbi hagyományokkal rendelkező mozgalom van kibontakozóban! A szatmári várparancsnok abban reménykedik, hogy Rákóczinak kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a felkelő 10 A hét hajdúváros: (Hajdú-)Böszörmény, (Hajdú-)Szoboszló, (Hajdú-)Nánás, (Hajdú-)Hadház, (Hajdú-)Dorog, Polgár és Vámospércs. SZENDREY, 1971. 9-45. 11 ESZE, 1952. 6. Május 22-én a Váriból Beregszászra vonuló kurucokkal szemben Bereg vármegye tisztségviselői, hajdúi nem tudtak ellenállást kifejteni: tizenheten Benénél fogságba estek. 40. sz. forrás. Vö. 27. és 28. sz. forrás. 12 32. sz. forrás. Károlyi már tudja, hogy a felkelők mögött két főúr, Rákóczi és Bercsényi áll!