Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Írások a Károlyiakról - Fazekas Rózsa: Károlyi György és Nagykároly

hétig is eltartó megyegyűlések nemcsak a közéletet pezsdítették fel, hanem fontos társasági eseménynek is számítottak. A jobb módú középbirtokosok családostul jelentek meg a megyeszékhelyen, és ilyenkor megteltek a fogadók, illetve a nemesi kúriák vendégszobái. A legmódosabbak állandó lakást tartottak fenn a városban. Az 1820-as évek elejétől jött divatba a tisztújító, illetve a követválasztó megyegyűléseken a kisnemesség tömeges részvétele. 1819-ben ugyanis I. Ferenc elrendelte, hogy a megyei választásokon a nemeseknek személyenként kell szavazniuk. Ezek a „ rendezvények" különösen nagy bevételt jelentettek a kocsmáknak, hiszen ezek szolgáltak a különböző „pártok" számára kortestanyául, és a megye minden részéből érkező nagyszámú kisnemesség ellátásáról több napon át kellett gondoskodni.

2 De Nagykároly öt országos vásárának vonzereje még a megyegyűlésekét is felülmúlta. Kereskedők, iparosok, valamint közeli s távoli vidékek jobbágyai lepték el a vásárteret és a környező utcákat. Ezekben a napokban sokszorosára nőtt a város népessége a kocsmabérlők, lacikonyhások nagy örömére. 1829. július l-jén nagy erejű földrengés rázta meg Nagykárolyt és környékét. A nagykárolyi vármegyeháza már ekkor megrongálódott, a tisztújítást az udvaron egy sátorban tartották meg. A földrengés után a december 9-i megyegyűlésen foglalkoztak először azzal a javaslattal, hogy a megye széléről helyezzék át a megyeházát Szatmárnémetibe, a megye közepére.

3 A javaslatban nem hivatkoztak arra, hogy a megyeháza épületének megsérülése is közrejátszott az áthelyezés gondolatának megszületésében. Miután báró Vécsey Miklós főispáni helytartó is támogatta az elképzelést, a rendek egy 34 tagú bizottságot választottak, amit Csomay Pál másodalispán vezetésével megbíztak egy részletes terv elkészítésével.

4 Az 1830. január 18-i közgyűlés elfogadta a megyei bizottság előterjesztését. A bizottság támogatandónak tartotta a megyeházának Nagykárolyból Szatmárnémetibe való áthelyezését, mert Szatmárnémeti a megye minden részéből könnyebben megközelíthető, a megyeháza épületét pedig kaszárnyának használhatnák, ami az adózó nép terheinek csökkenését eredményezné. De Nagykároly és a körülötte fekvő helységek is jól járnának, mert a kaszárnyában elhelyezendő katonaság „Nagykárolynak és vidékének további virágzásban maradására nagy befolyással fog munkálni" 5 A fiatal Károlyi György, aki 1827-től Nagykároly ura lett, nem értett egyet a megyei bizottság következtetéseivel, a változást hátrányosnak ítélte, ezért minden befolyását latba vetette, hogy a vármegyeháza áthelyezését meghiúsítsa. Az ügy a Helytartótanács elé került. A Helytartótanács a megyei feliratra adott válaszában további információkat kért arra vonatkozóan, hogy a vármegyeháza áthelyezése valóban az adózó nép terheinek csökkenését fogja-e eredményezni. Felhívta a rendek figyelmét arra is, hogy a jelenlegi megyeháza az adózók költségével és munkájával épült, tehát az új építésekor erre támaszkodni nem lehet. A meglévő megyeháza - a Helytartótanács véleménye szerint tágas, minden igényt kielégít. Kaszárnyává alakítása pedig azért szorult magyarázatra, mert a megyében két katonatiszti kvártély is létezett.

6 2 A bormérés joga karácsonytól Szt. Mihály napjáig a Károlyi családot illette meg. Nagykároly különböző utcáiban több mint 20 kocsmaházuk volt, amelyeket bérbe adtak. A leghíresebbek: a „Hajdúvárosi", a „Csillag", a „Kis kóser", a „Kutyanyak", a „Páva", a Fehér ház". A Károlyi György számára 1849-ben készült kimutatás szerint italmérésből 4638 Rft, húsvágásból pedig 1282 Rft jövedelme származott évenként. 3 SZSZBML, IV. A. 501. 3437/1829. 4 Uo. 3456/1829. 5 Uo. 1/1830. 6 Uo. 849/1830.