Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Írások a Károlyiakról - Kovács Ágnes: Károlyi Sándor ősei

Ifjabb Károlyi Mihály húszéves korában már teljes joggal intézhette a családi ügyeket, mert Bethlen Gábor, aki az oldalági Károlyi Zsuzsannát vette feleségül, 1605-ben nemcsak az özvegy Perényi Erzsébet segítségét kérte esküvője lebonyolításához, hanem a fiáét is: „se én, se kegyelmetek semmiből szégyent ne valljunk... kegyelmedet kérem igen, mint böcsületes sógor uramat, viseljen gondot mind köntösire és egyéb öltözetire [ti. a menyasszonynak] - írta Bethlen Szerencsről. Mihály és anyja azonban nem vállalta a lakodalom megszervezésével járó gondokat, inkább 500 forint váltságpénzt fizettek. Ez az eljárás nem lehetett szokatlan akkoriban, mert nyoma sincs annak, hogy Bethlent és hitvesét sértette volna a rokonok viselkedése. Az viszont problémát okozott, hogy Károlyi Zsuzsanna arany-ezüst ingóságának kiadását többször is meg kellett sürgetni. 1606-ban aztán Károlyi Mihály eleget tett kötelességének, mert Bethlen nem hagyott kétséget aziránt, hogy nem mond le jogos követeléséről. Kisebb-nagyobb konfliktusok később is előfordultak Bethlen Gábor és a Károlyiak között, de a vele való rokonság mégis sokat jelentett a család számára. Csak néhány példát említenék: 1614-ben, már fejedelemként, Bethlen Károlyi Mihálynak és feleségének adományozta a Bihar megyei Éradony, Tárcsa, Ottomány, Gálospetri, Albis, Álmosd és Mihályfalva tizedjövedelmét, a károlyi lakosoknak pedig harmincadmentes kereskedést engedélyezett Erdélyben. Tíz évvel később a tasnádi szőlőkre kapott Mihály dézsmamentességet, 1626-ban a Brandenburgi Katalin kíséretében teljesített szolgálataiért jutalmazta a fejedelem Nagymuzsaj összes bortizedével. A legnagyobb eseményt az 1609-es esztendő hozta meg a család életében, amikor II. Mátyás bárói címet adományozott Károlyi Mihálynak és utódainak. Bár az adománylevél hadi és udvari szolgálatokra hivatkozik, nagyon valószínű, hogy a rangemelés összefügg Károlyi Mihálynak az ellenreformációhoz való viszonyulásával. Tudjuk, hogy apja halálát követően, még kiskorúként Bécsbe került és két esztendőt töltött az udvarban. Itt nemcsak műveltséget szerzett, hanem a katolikus vallást is megismerte. Maga Károlyi Mihály így emlékezett végrendeletében áttéréséről: „Mikor volnék 29 esztendő tájban, az ő szent lelkének malasztjával föl indéta lassan lassan, hogy elmélkedném az ö igaz anyaszentegyházának bizonyos látható voltárul és abban az ő igaz tiszteletirül... tudakozni kezdem és olvasni az catholicus könyveket; végre annyira meg világosítta malasztjával, külsőképpen az lelki atyám páter S. Jesuita renden való szent életű tanító által, hogy az igaz régi szent apostoli keresztyén anya-szent-egyháznak az igaz római catholica religionak igaz ismeretiben és társaságában bé hoza"}^ Ha Károlyi Mihály, testamentuma szerint, valóban 29 évesen rekatolizált, akkor erre 1609 után kerülhetett sor, hiszen 1585-ben született. Ez esetben viszont a rangemelés nem jutalma volt az áttérésnek, inkább ösztönzője. Azt persze tudjuk, hogy nem véletlenszerűen „biztattak meg" valakit adományokkal. Jó okunk van feltételezni, hogy az uralkodó biztos forrásból tudott Károlyi Mihály rekatolizációs hajlandóságáról, hiszen az ifjút állítólag Pázmány Péter is igyekezett meggyőzni. A rangemelés a Károlyiak több évszázados törekvését koronázta meg, amelyet a vagyoni gyarapodás és a társadalmi érvényesülés érdekében tettek. A család a 17. századra beépült a nagybirtokosok rendjébe és a megyehatáron túlnövő politikai tényezővé vált. Károlyi Mihály 1618-ban királyi biztosként voltjelen Nagykárolyban, ahol az Esterházy Miklós vezette küldöttség és Bethlen Gábor követei vallásügyi kérdésekről tárgyaltak. 1622-ben pedig, a Károlyiak közül elsőként őt nevezték ki Szatmár megye főispánjának. Bár a Ferdinándtól elnyert tisztségében Bethlen Gábor is megerősítette, nem sikerült azt a családjában örökíteni. A két 13 KÁROLYI, 1882-1897. 4. köt. 6. 14 Uo. 205.