Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa családról (Kutatási beszámoló)

A németszőgyéni és bánházi Jósa családról de azután onnan tovább is ment. Egyetlen fía, Antal már Ugocsa megyében, Nagyszőllősön született. Utódai hosszú időn át gazdasági képesítést szereztek, különféle uradalmaknál helyezkedtek el. A pénzügyekkel való foglalatoskodás még a 20. században is jellemző volt a családban. Az 1700-as és az 1800-as években a család többszörös migrációjának lehetünk tanúi. Eltek ugyanis Orosházán, Tótmegyeren, Nagykátán, Zsámbokon, illetve Budapesten is. Jelenleg Budapesten és annak környékén élnek a család tagjai. Mihállyal kapcsolatban mindig fontos kérdésnek tartottuk, vajon miért mondott le birtokairól. Az 1710-es évek elején még fontos tagja a családnak, öccsével osztozik birtokain, majd hirtelen eltűnik szemünk elől. Eltűnése fiának születése körüli időben következett be. Abban sem vagyunk biztosak, hogy csupán egyetlen örököse maradt, illetve született. Ebben az esetben is találkoztunk azzal a kutatási problémával, hogy a család nagy része hazánk mai határain kívül élt. Sajnos, nem találtuk meg magyarázatát annak, miért zárták ki személyét a későbbi osztálylevelekben. Lehetségesnek tartjuk, hogy szerepet játszhatott ebben egy esetleges családi vita, valamint az a körülmény is, hogy 1708-ban testvérei tudta nélkül zálogosította el közös, az anyjuktól származó javakat. A későbbi Jósa leányági örökösök már úgy tudták, hogy utódai neki sem maradtak. Ezzel ellentétben áll a család kutatása, ami egyértelművé tette, hogy mint sok más esetben is, az emberi emlékezet nem pontosan rögzítette a családi hagyományokat. Fontos kutatási iránynak bizonyult a nagybányai és a németszőgyéni Jósa családok közötti rokonság tisztázása, amely az egyik nyitott kérdése könyvünknek. A családi hagyományok különbözősége folytán ugyanis a nagybányaiak - akik már fiúágon kihaltak - úgy gondolták, hogy rokonok, a németszőgyéniek viszont a mai napig is úgy tartják, hogy nem. A források ismeretében sem tudjuk egyértelműen igazolni vagy cáfolni egyik vagy másik állítást sem. Talán annak van nagyobb esélye, hogy a két család semmilyen rokoni kapcsolatban nem állt egymással. Mégis nagyon fontos és a korabeli „ emlékezeten " alapuló családfák összeállításának kérdését erősen megkérdőjelezhető forrást találtunk Jósa Károly vallomásában. Ez felhívja a figyelmét minden családtörténet-kutatónak arra, hogy a források sok esetben a kihalt ágakat nem pontosan jelenítik meg. Ezt fedezhetjük fel esetünkben három ponton is: a sávolyi Jósa család leszármazásánál, Jósa Mihály utódainál, illetve a nagybányai Jósak felmenőinél. Ez utóbbi esetben a már említett Jósa Károly családja szájhagyományából úgy tudta - amiben az akkor élők közül többen is megerősítették -, hogy egyik őse németszőgyéni Jósa Pál volt, aki a háborúk miatt a Dunántúlra menekült. Kutatásunk azonban nem derítette ki, hogy valóban élt-e az a Jósa Pál, aki kortársa volt németszőgyéni Jósa Pálnak, akinek fíútódai nem voltak, így örökségét Bottyán János kaparintotta meg. Ez a kapcsolódás kizárható, mivel a nagybányai nemességszerző oklevélből kiderült, hogy azt egy nemtelen katona és családja kapta meg, ugyanakkor a németszőgyéniek már legalább 100 éve viselték előnevüket. Ennek ellenére későbbi kutatásoknak kell tisztáznia és eldöntenie azt, hogy volt-e rokoni kapcsolódás a két Jósa család között. A forrásokban legszegényebb korszaknak a 19 század bizonyult. Ebben a korban a németszőgyéni Jósa család tagjai mint uradalmi alkalmazottak élték mindennapjaikat, sem házasságuk, sem egyéb más tettük alapján nem kerültek a történelem lapjaira. A helyzet a század végén változott meg azzal, hogy Jósa György belevetette magát családja történetének kutatásába, a fellelhető anyag összegyűjtésébe. Munkájának eredményeként az 1930-as években 24 év gyűjtő és feltáró munkájának gyümölcse került az Országos Levéltárba. A történelem azonban nem volt kegyes Jósa György végakaratához, ahhoz, hogy a családi levéltár a Jósa utódok és az érdeklődők kutatását szolgálhassa, mivel - mint már említettük - 1945 kora telén teljesen megsemmisült.