Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Héjj Csaba: A Hew nemzetség Gát és Lovasberény16–19. századi történetében (Kutatási beszámoló)

A Heé nemzetség egyik családágának központi települése, Gát az 1552. évi adóösszeírás szerint teljesen elpusztult, de a következő évben a feltehetően a mocsár védelmébe menekült lakosok visszatértek, és újjáépítették lakhelyüket. 1553-ban húsz család lakott Gáton, ebben az évben írták össze először a Heé hadból Ambrosiust és Simont. Az 1466-ban szereplő Imre és az 1552-ben említett István Bács megyéből, esetleg a később Gáton letelepült Heé hadból való. A német eredet itt sem kizárt, Lampertszállása település is a német telepesek miatt kapta a Beregszász nevet. A Heé családból többen is voltak Gát főbírái, így Ambrosius 1581-ben és 1597-ben, Joannes az 1616. és az 1625. évben, Mattheus 1632-ben, Stephanus 1635-ben, Gregorius 1636-ban. Georgius több évben (1638, 1659, 1663, 1672, 1679), Demetrius 1690-ben és 1694-ben nyerte el a földesúr és a falu bizalmát. Más településen is feltűnnek a család tagjai a főbírói tisztségben, így pl. Deda községben Andreas 1611-ben, Jánosiban pedig Nicolaus 1695-ben, míg Joannes 1702-ben volt a közösség első embere. Az 1598. évi dézsma- és házösszeírás szerint Bereg megye helységeiből Gáton harmincan fizettek tizedet. A családfők száma összesen 33 volt, míg 24 ház esett adó alá. 1649-ben Lorántffy Zsuzsanna özvegy fejedelemasszony íratta össze uradalma jobbágyainak vagyoni helyzetét. A birtokában lévő Gáton ekkor 46 jobbágyot, 51 fiút, egy lovat, 147 ökröt, 31 tinót, 96 tehenet, 453 sertést és 86 méhkast jegyeztek fel. A községből a munkácsi várban szolgáló hetes drabantos katonák között Hő nevű is szerepel. 1679 őszén, a bécsi udvarral kötött fegyverszünet után Thököly serege Ung és Bereg vármegye településein - köztük Gáton - kapott téli szállást. 1682-ben Thököly utasítására összeírták a munkácsi uradalmat, és intézkedéseket tettek jövedelmeinek növelésére. Ekkor mindössze 56 portát vettek számba. Zrínyi Ilona több mint két évig, 1688. január 17-ig védelmezte Munkács várát a császári-királyi katonai túlerő ellen. Eközben a vár védői gyakran kicsaptak az ellenségre, és megtorolták a labancok fosztogatásait, amelyeket a vár körüli településeken - így Gáton is - elkövettek. 1703-1704-ben a munkácsi uradalom területéről Gát faluból tizenhármán küzdöttek hajdúként Rákóczi seregében, köztük Hő János és Hő Samu. 1705. szeptember 30-án Rákóczi megerősítette a katolikus és protestáns rendek közötti megállapodást, amely a döntően reformátussá vált Gát falu esetében is vallási megnyugvást hozott. 1709 elejére az ország gazdasági erőforrásai szinte teljesen kimerültek. Az előbbi évtizedek háborúinak nyomorúságaitól sújtott országban kitört pestisjárvány több százezer embert pusztított el. 1709 nyarán a ragály már a fejedelmi székhelyen, Munkácson és a környező településeken - minden bizonnyal Gáton is - szedte áldozatait. 1710 tavaszán az ország egész területén már egy éve erősen dúló pestis mellett éhínség tört ki, amely újabb sok ezer áldozatot követelt, és a következő évben is tizedelt a borzasztó kór. Az esztendő végére a szabadságharc az ország északkeleti vármegyéibe, lényegében a Rákóczi-birtokokra szorult vissza. Munkács és a környékbeli falvak zsúfolva voltak az előretörő császári seregek elől menekülő kuruc katonákkal. 1711-ben, a szatmári békekötés évében a hatalmas Rákóczi vagyont, köztük a munkácsi várat a hozzá tartozó váruradalommal együtt a bécsi udvar elkobozta és koronabirtokká tette. Ezzel Gát falu is királyi tulajdonba került. A szatmári béke után a kincstár a munkácsi uradalom kezelésével a szepesi igazgatóságot bízta meg, de az olyan mostohán végezte feladatát, hogy „az elszegényedett lakosokkal és elnyomorodott jobbágysággal ellátott" munkácsi uradalom a következő években alig hozott jövedelmet. 1712-ben tovább pusztított a pestis, rossz volt a termés, a jobbágyok bajait, ínségét pedig tovább növelte az is, hogy gondoskodniuk kellett még az országot megszálló császári katonaság ellátásáról. Az 1715-ben tartott első népesség-összeírás latin nyelvű conscriptori könyvébe csak a családfőket jegyezték fel. Gáton ekkor tizennégy adózó személyt találtak, akik a munkács-