Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Csekő Ernő: A szekszárdi Leopoldok. Pillanatfelvétel egy saját irathagyatékkal nem rendelkező család kutatásának állásáról

Csekő Ernő A szekszárdi Leopoldok Pillanatfelvétel egy saját irathagyatékkal nem rendelkező család kutatásának állásáról Egy kutatás kétféle úton szervesülhet: vagy úgy, hogy a forrásadottság kedvező mivolta indukálja azt, szinte felkínálva a feldolgozás lehetőségét, vagy úgy, hogy a kutató valamilyen okból, feltételezhetően érdeklődése miatt, először a kutatandó témát fogalmazza meg a maga számára, és utána lát csak a források kereséséhez, adatok, adalékok gyűjtéséhez. Tanulmányom címe alapján mondanom se kell, hogy én ez utóbbi utat járom. A szekszárdi Leopold család kutatásához a szekszárdi gazdasági és társadalmi elit vizsgálatán keresztül jutottam el. Az eközben nyert levéltári adatok is jelezték azt az ellentmondást, ami a hely történetírásban fellelhető igen kevés információ és a család (helyi) jelentősége között meghúzódik.

1 Az 1850-es évektől az 1930-as évekig a család két nemzedéke kiemelkedő szerepet játszott a város életében. A felhalmozó első nemzedék, Károly és Sándor nemcsak a család gazdasági jövőjét, Szekszárd és Tolna megye társadalmában elfoglalt helyét alapozta meg, hanem szűkebb közösségében, a helyi izraelita (neológ) hitközségben is vezető szerepet játszott. A hely(történet)i jelentőségen túl elmondható, hogy a Leopold család e két generációjának története, életútjaik kutatása nem csak a zsidó polgárosodás, az asszimiláció - szokásos vagy legalábbis nem ismeretlen, néha azonban érdekességekkel, figyelemre méltó részletekkel szolgáló - folyamata, stációi miatt fontos. Amiképp nemcsak a családtagok, ugyan különböző, az egykorú hazai zsidóság jellemző szerepvállalásaihoz, szerepmintáihoz hasonlítható, illeszthető - azonban attól néha elütő - működése, tevékenysége okán tarthat számot érdeklődésünkre, hanem személyük és rokoni, személyes kapcsolataik révén tudomány- és kultúrtörténeti jelentőségük miatt is. így például a széleskörű üzleti tevékenységet folytató, kisvárosi keretek meghaladására törekvő „üzletember", dr. Leopold Kornél személye (Schapringer Manó alakjában) ugyanúgy megörökíttetett Babits Mihály önéletrajzi ihletettségü nagyregényében, a Halálfiaiban, mint a múlt század első felének ismert, az utóbbi két évtizedben egy-két műve (A presztízs, Színlelt kapitalizmus) erejéig újra felfedezett szociológusa, agrárközgazdásza, ifj. Leopold Lajos (Schapringer Adolf) is.

2 Mivel úgy a Leopold család egészéről, mint egy-egy tagjáról sem maradt fenn szervesen összetartozó - pl. levéltári fondként kezelt - irathagyaték, a család történetének feltárása igen aprólékos, módfelett időigényes munkát igényel. Mindemellett elmondható, hogy a mégoly ideális esetekben - amikor kiterjedt családi iratanyag áll a kutató rendelkezésére - felmerülő problémák, mint pl. az egyenlőtlen forrásadottság, ebben az esetben hatványozottan jelentkeznek. (Talán ennek is betudható, hogy a Leopoldok a helytörténetírás szekszárdi, Tolna megyei művelői közül ez idáig még senkinek sem keltették fel komolyabban az érdeklődését.) Épp ezért egy önálló irathagyaték nélküli család történetének feltárása során minden számba jöhető 1 Ezzel kapcsolatban: A szekszárdi Leopoldok címmeghatározást indokolja, hogy tudunk Leopoldokról az ország más részeiből is, így pl. a budapesti Leopold Gyuláról, az Általános Tudósító szerkesztő-tulajdonosáról, akivel kapcsolatban az is elképzelhető, hogy - mivel a dr. Leopold Kornél szerkesztette Tolnavármegye kitüntetett figyelemmel kísérte működését - távoli rokon volt. Lásd Tolnavármegye, 1904. márc. 6. 4., 1904. dec. 22. 5. 2 A regény az öreg Schapringer alakjában Leopold Sándort is megörökítette. Leopold és Babits kapcsolatáról lásd CSEKŐ, 2006.