Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Mónus Imre: A kállói Simonyi óbester

1792-ben megindultak Franciaország ellen, átvonultak német területeken Lotharingiába. Előőrsként 16 társával felderítő portya során 50-60 fős francia huszár előőrsbe ütköztek, a túlerő ellenére nekirontottak a franciáknak, 10 foglyot és 13 lovat fogtak el. Hősünk újra megsebesült, de hőstettéért újabb ezüstpénz volt a jutalom. 1794-ben tizedessé léptették elő. Ő tovább portyázik német és francia területen, ellenségei féltek tőle. Simon József tizedes továbbra is az előőrsi szolgálatban tűnt ki. Egy alkalommal egy francia tiszttel párbajozott. A tisztet megölte, ő maga is megsebesült. Tettéért 1795-ben őrmesterré léptették elő. Közben a háború áttevődött Itáliába, a leghevesebb harcok a Garda-tónál folytak. A franciák birtokába került egy 30 ágyúból álló osztrák üteg, amit az osztrák és magyar katonák ellen vetettek be. Simon József őrmester nem volt rest, kis létszámú csapatával nekirontott az ellenségnek, és visszaszerezte az ágyúkat és a kincstári málhát. Érdemeiért 1797-ben kitüntették, arany vitézségi érmet és extra zsoldot kapott. A tétlenséget nem tűrő őrmester úgy vélte, hogy előmenetele szempontjából jobb, ha alakulatot vált. 1797 decemberében elhagyta az 8. Wurmser huszárezredet, csatlakozott báró Mészáros Ján I. ulánus ezredéhez. Az ezreddel Rockensburgba vonult, átvette alhadnagyi rangját és beosztását, amely fontos a katonai pályán való előrehaladáshoz. 1799 tavaszán újabb franciaellenes háború robbant ki, melyben részt vett Simon alhadnagy és ezrede is. Az egész ezredet és tisztjeit főparancsnoki dicséretben részesítették a csatákban nyújtott teljesítményükért. Júniusban Weissenborn városnál megakadályozta, hogy az Augsburg elleni támadásban lévő franciák üldözhessék a császári hadakat, és másnap szétvert egy ellenséges előőrsöt, majd kiszabadította fogságba esett társait, az ezredágyúkat és 150 lőporos szekeret. Több esetben volt ilyen akciója, rajtaütéssel igyekezett az ellenséges erőket felmorzsolni. Harci sikerei miatt 1800 decemberében rábeszélték, hogy hagyja ott a lengyel ulánusokat és térjen vissza a magyar huszárokhoz. Jutalomképpen előléptették, át is vette főhadnagyi rangját és beosztását a Blankeinstein huszárezredben. 1801-ben Csehországba irányították, ekkortájt határozta el, hogy kérni fogja a Mária Terézia-rendet. Kérelmét 1802-ben nyújtotta be, és el is nyerte a Mária Terézia-rend katonai lovagkeresztjét. Ekkor változott a neve Simonról Simonyira. Ezzel megnyílt az út a báróság felé, de ő nem a magyar, hanem az osztrák báróságot kérte, bizonyára azért, hogy nagyobb karriert csinálhasson. I. Ferenc császár 1804. április 21-én kelt oklevelével Simonyi József főhadnagyot beemelte az osztrák bárók közé, és a „vitézvári " előnevet adományozta neki. Csak évekkel később kérvényezte a magyar báróságot, melyet 1815-ben kapott meg. A Nagykálióban megtartott megyegyülés jegyzőkönyve többek között így szól: „Simonyi József ezredes magyar báróságot kapott, a királyi diploma a levelestárba betétetett"? Visszatérve katonai ténykedéseire, Csehországból Vorarlbergbe helyezték, s 1805-ben újra elkezdődött a franciák elleni háború. Mint a sereg kapitánya német területen harcba keveredett az ellenséggel, de onnan is győztesen került ki. Állandóan támadták a kocsioszlopokat és mindig hatalmas zsákmánnyal tértek meg. Miután sorozatosan aratta győzelmeit, a hős vitézt hadseregparancsnoki dicséretben és kéthavi rendkívüli zsoldban részesítették. 1807-ben úgy határozott, hogy báróságát elismerteti a lakóhelye szerint illetékes Szabolcs vármegyei közgyűléssel is, majd ezt követően részt vett az országgyűlésen. 1809 tavaszán Napóleon elfoglalta Bécset. Simonyi és huszárjai májusban részt vettek az asperni csatában, ahol Károly főherceg legyőzte Napóleont. A hivatalos jelentés Simonyi kapitányt a bátrak legbátrabbjai közé sorolta. Július 9-én Muschauba érkezett, ott kapta a főparancsot, hogy egy 5 SZSZBML, IV. A. l/a. Közgyűlési jegyzőkönyvek. 1815. aug. 1. No. 36 és 37. 181-182. fol.