Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

I. 17–18. századi források - Balogh István: Szabolcs vármegye katonai terhei a 17. század végén (1682–1690)

bántak. Elmenetelük alkalmával, ami eszközt a házban találtak, magukkal vitték. Alismid kapitány zabot, lencsét és minden más élelmet összeszedett. A másodikra: Körting, Kisvárda parancsnoka, a Wallis ezred hadnagya a fentebbi években, a kisvárdai vár közbirtokos földesura kárával a várban állandóan, a városban csak némelykor bormérést tartott, másutt azonban azt nem engedte. Embereket tömlöcözött, a szegénységet szénával, abrakkal, nyáron kaszálással, télen fahordással terhelte. Engedetlenség esetén keményen büntette, örökké konyhára valót követelt. A kisvárdai mészárosokat, mikor neki úgy tetszett, minden ok nélkül tömlöcbe záratta, csak 5-8-10 forintért engedte ki. Ugyanígy vásárok alkalmával a kereskedőktől és a nem kereskedőktől is rendkívüli fizetést követelt. Minden egyes szekértől 10 polturát, harminc dénárt sem irtózott kicsikarni. A katonái által a heti vásárokra jövő gyalogemberektől három-négy, sőt több polturát is szedetett. Az őt felváltó Maisperger nevü parancsnok hasonlót, a kocsma szorgalmazáson kívül a város bormérésén katonáival nem szorgalmazott. A mostani Hussain[?]-ezredbeli Jacobus Carafini százada kapitányának hadnagya Sambek zászlótartó a szegénységtől szüntelen fühordást, éjjel-nappali szekerezést, szekérállítást követelt. A tokaji parancsnok, akár főurak, nemesek, akár parasztok szekereitől 20 polturát követelt és hajt be. Az emberek emlékezetétől szokatlan zsarolásával a szegénységet rendes adófizetésre képtelenné teszi, kifosztja. A harmadikra: már a porciókivetés idején látszik, hogy ennek behajtásával némely egészen népes hely is képtelen annak viselésére. Némelyeket az elnéptelenedés fenyeget. Romokban, a végső pusztuláshoz közel, lakói máshová kényszerültek megvonni magukat. Egy-egy egyszerű jobbágy havonta 30^10-50 forintot kénytelen fizetni. Ehhez járul még, hogy egyes porciószedők, jelesül Bolland kapitány, Fles Kunkli így rendelkeztek, hogy a porciót fizető lakosoktól nem vették el, vagy kevesebbet számoltak, hacsak elébb ajándékot nem adtak, a fizetés idején. A fizetettnél csalással szaporítják a porció összegét. A porciószedés idején a falvakra kiküldött katonák a szegénységet hosszú, nehéz és egyiptomi kényszermunkával terhelik. Különböző, keresztényhez nem illő kínzással gyötrik. Végül az adószedők a tényleges és igazságos kivetésről és méltányos behajtásról szóló nyugták helyett a katonák által behajtott őszszegről szóló nyugtákat számolják el, ezzel mentesítik őket. A negyedikre: a kisvárdai és kallói harmincadosok a haza törvényei szerinti jogos és méltányos harmincadon felül minden zsák gabona vagy más élelem után három polturát szednek. Napról napra nagyobb elnyomást gyakorolnak. Kántor Balázs Pap falu bírája, Szalóky János és Eördögh Ferenc esküdtek a többiekhez hasonló vallomást tettek. Pap András tassi bíró Dávid István, Ballá Péter és Kis János esküdtek az első pontra, mint a kisvárdaiak. A másodikra semmit. A harmadikra és negyedikre a kisvárdaiakhoz hasonlóan. Csobolya Miklós, Faragó András, Pap István kisvarsányi esküdtek, mint az előbbiek. Itt hozzátéve, négy ökröt a királyi katonák elvittek, ugyanúgy négy vágómarhát is. A másodikra: az ecsedi várparancsnokra, gróf Leffelholcz ezredes katonáival igen gyakran beszállásol a faluba. Semmi gondja a biztonságra, gyötri, sanyargatja a lakosokat. Vajat, mézet, konyhára valót, amit tud, elvisz erővel a szegénységtől. Fizetés nélkül, borkövetéssel romlásba dönti a szegénységet, az alattvalókat. Ezzel nem törődve, a szegénységet ide-oda üzi, hajtja, ezer módon kínozza. A negyedikre semmit. Bárdi János, Medgyesi Gáspár, Medgyesi Mihály, Gyulaháza. Az elsőre, másodikra, harmadikra, mint a kisvárdaiak.