Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Kiss Kálmán: A Luby család

Bár Luby Zsigmond elköltözött Nagyarból, a birtoka továbbra is ott maradt, nem szakadt meg tehát a kapcsolat szülőfalujával. Gyermekei közül az egyik fiú, (II.) Géza (1849-1911) visszatért az atyai birtokra, és a Kende család udvarházával szembeni, ugyancsak központi fekvésű területen épített magának új udvarházat. Luby (II.) Géza, elődei nyomdokait követve, közéleti személyként és kiváló mezőgazdasági szakemberként vált ismertté és népszerűvé. Ezt olvashatjuk róla egy 1889-ben megjelent tudósításban: „ Tanulmányait Budapesten végezve a gazdászatnak és kertészetnek szentelte magát s nemcsak nagy-ari uradalmát alakította mintagazdasággá, a milyennel kevés földbirtokos dicsekedhetik, de tevékeny részt vesz folyamatosan megyéje közgazdászati mozgalmaiban is. Házát saját maga által teremtett rózsaliget veszi körül. Ezerekre menő rózsái a jó tiszapartiföldben oly pompával nyílnak, hogy a margitszigeti rózsaliget távolról sem versenyezhet az övével. A vidéken őt ezért általában „rózsakirálynak" nevezik. Virágházaiban a forróégalji legritkább növények díszlenek oly pompával, hogy a fővárosi kertészek is tanulhatnának tőle. Kertészeti könyvtára, mely ezereket költ, valóságos ritkaság. Meg vannak ott a legdrágább franczia és német szakkönyvek s természetesen a magyar szakirodalmat sem mellőzi. De a gazdaság egyéb ágaival is hasonló előszeretettel és megérdemlett sikerrel foglalkozik. Ménesében legnagyobb részt díjakat nyert csikókat nevel, melyeket aztán menekül vesznek meg. E nemes szenvedélyei mellett a politikával is ráér foglalkozni s a megyei ellenzéknek egyik legtekintélyesebb és legerélyesebb tagja. Szóval Luby Gézában a függetlenségi párt egy tevékeny és minden tekintetben önálló, jellemszilárd tagot nyert, a képviselőház pedig egy kiváló miveltségü szakférfit. "

29 Luby (II.) Géza 1887-1892 között Bereg megye függetlenségi párti országgyűlési képviselője volt, majd Szatmár megye csengeri, 1896-tól pedig fehérgyarmati járása képviselőjének választották meg. 1877-ben építette fel Luby (II.) Géza az előzőkben említett nagyari kastélyát. (Ez az egyemeletes épület napjainkra nagyon leromlott állatba került.) 1881-ben megházasodott, okolicsnai Okolicsányi Margitot vette feleségül, akitől négy gyermeke született: Piroska, Géza, Margit és Imre. A házasság azonban a feleség ideggyengesége miatt megromlott és válásra került sor, amely anyagilag rendkívül nehéz helyzetbe hozta a férjet, aki végül a nagyari birtok eladására kényszerült. A válás megkönnyítése érdekében Luby (II.) Géza a római katolikus hitről református hitre tért át, így gyerekei is reformátusok lettek. Luby (II.) Géza a református egyházmegyében is vállalt megbízatást: 1910-től haláláig egyházmegyei gondnok volt.

30 Ezt megelőzően Luby (II.) Géza kezdeményezésére az 1896-os millenniumi ünnepség alkalmából közadakozásból egy Kossuth-emlékoszlop felállítására került sor, amelynek avatására Hermán Ottót és Kossuth Ferencet is meghívták Nagyarba.

31 A Budapesten készült emlékmű a református templom kertjében lett elhelyezve.

32 Luby (II.) Gézának nem sikerült eladott nagyari birtokát visszaszereznie, amelynek a 20. század első harmadában gróf Vay Ádám örökösei voltak a tulajdonosai. A Lubyak kezébe 1936-ban került újra a nagyari kastély és a földbirtok, de már csak egy évtizedre. Az új gazda Luby (III.) Géza (1885-1944) lett, aki apja ősi birtokát és saját szülőházát vásárolta vissza, ahova második feleségével, Kölcsey 29 -y -r: Luby Géza. A nép zászlója, 1889. július 4. 1. 30 Vö. SIPOS, 1941. 154. 3

1 Valószínűleg a meghívást Hermán Ottó nem fogadta el, mert közben Kossuth Ferenccel politikai nézetkülönbségek merültek fel. Vö. MOLNÁR, 1978. 79-83. Molnár József úgy fogalmaz bevezetőjében, hogy nehéz kideríteni, milyen meghívást utasított vissza Hermán. Legnagyobb valószínűséggel a nagyari ünnepségről volt szó. 32 Az emlékművön az alábbi felirat olvasható: „Kossuth Lajosnak, a függetlenség bajnokának, Magyarország kormányzójának. Nagyar község független polgárai. 1896. "