Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)
III. Családtörténeti tanulmányok - Bán Péter: Eszterházy Károly szerepe Tiszanána és Kömlő újkori faluképének kialakulásában
Bán Péter Eszterházy Károly szerepe Tiszanána és Kömlő újkori faluképének kialakulásában Ha rátekintünk a Közép-Tisza-vidékről 1780 után vízrendezési vagy úrbéri célból készült, viszonylag pontos felvételeknek tekinthető kéziratos térképekre, néhány falu utcahálózata szembetűnően eltér a többiétől. Három település, Kömlő, Tiszanána és Sarud háztelkei kimondottan sakktáblaszerűen rendezettek, s Kisköre utcái is lineárisabb fútásúak a többi faluénál. 1 Nem lehet közömbös, hogy a felsorolt helységek mindegyike az egri püspöki uradalomhoz tartozott, azaz egyházi földesúri döntésben kell keresnünk az okát a beltelkek szabályos rendjének. A jó forrásadottságok miatt most csak Tiszanána és Kömlő esetével foglalkozom, melyből az is kiderül majd, hogy a velük kapcsolatos történések a 18. században szorosan összefonódtak. A két szomszédos település történetében az 1700-as évekig szinte semmilyen közös vonást nem ismerünk. Tiszanána már az Árpád-korban, IV. Béla 126l-es oklevele szerint Szent László adományából az egri püspökségé volt a szomszédos Ménesitó, Olfa, Lovásztelek, Pók és Alpoklos(i) birtokokkal együtt, melyek még Mohács előtt pusztákká váltak. Ezzel szemben Kömlő földesurai 1707-ig világi famíliák voltak, csak 1468-tól volt 10 évig az egri püspök zálogbirtoka, mígnem II. Rákóczi Ferenc és nővére Sajóhidvég cserebirtokért Telekessy István püspök kezére juttatta. Tiszanánát csak átmenetileg hagyták néptelenül lakosai a török időkben, ellenben Kömlő a 15 éves háború végére hosszú időre puszta lett, s majd Eszterházy Károly telepíti újra 1770-ben. A két helység története az 1720-as évektől kapcsolódott egymáshoz, amikortól a kömlei prédium kisebb-nagyobb részét Tiszanána közössége bérelte. 2 A Mária Terézia-kori urbárium 1771. évi megyei végrehajtását záradékoló szöveg tudósít Tiszanána földrajzi helyének 1700 körüli megváltozásáról: a falu népe „a török kiűzésének idején " a tiszai árvizektől kevésbé veszélyeztetett Alpoklos területére települt át, régi helyét ezért ekkortól Pusztanánának vagy Ónánának nevezték, melynek 1/3-át saját maga tartotta meg, 2/3 részét Kisköre kebelezte be. Hozzáteszik még, hogy területéhez tartozott az egykori Pók térsége is, továbbá szökásszerűen, de püspöki engedéllyel árendálták Ménesitó és Olfa prédium okat. 3 Az úrbérrendezés idején viszont a tiszanánai jobbágyság elveszítette Kömlő pusztai bérletét, s ez a tény már szoros összefüggésben van Eszterházy Károly püspök birtokrendezési intézkedéseivel. 1 A Közép-Tiszavidék három - kivételes értékként fennmaradt - vízrendezési térképsorozata 1790-ből, illetve 1845ből származik. - HML, XV. 1., T 117., T 118., T 119. Közölte SUGÁR, 1989. Térképmellékletek; Kömlő ezeken nem szerepel, de jó úrbéri térképei vannak a 19. század második feléből. Ilyen az itt bemutatott 1890-es felvétel is. HML, XV. 1., U 225. 2 A 11-17. századi falutörténeti összefoglalásra lásd SOÓS, 1975. 335-336. és 486-487. A falupusztulásokra legújabban B. HUSZÁR, 2002. 189-277. 3 Possessio haec quemadmodum dominium clarifiat, constare dicitur ex territoriis et praediis sequentibus: 1. Ex una tertialitate Puszta-Nána (duabus tertialibus possessioni Kiss-Köre incorporatis). 2. Ex territorio Olpuklus dicto, in quo modernum Tisza-Nána a tempore expulsi Turcae et eversi prioris Tisza-Nána situatur. 3. Ex praedio sibi incorporato Pók j am profundaliter admensurato. 4. Sunt duo adhuc praedia, nempe Minisitó et Olpha in Nanensium possessorio, sed in levi ex beneplacito domini arenda. MOL, С. Possessio Tiszanána, 1247. es.; MOL, А. 4175. te kercs
