Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)
III. Családtörténeti tanulmányok - Pozsonyi Zoltán: Falak között. Egy redemptus família három generációjának társadalmi helyzete a 18. századi Túrkevén
a társasági helyét Vincze Pálnak, amit néhai férje Vincze Mártontól szerzett. 14 A legnagyobb bevételt azonban nem a halászat, hanem az 1751-ben egy évre, 1200 forintért kibérelt két kocsma hozta a Vincze famíliának. Természetesen nem a családtagok mérték a szeszt, hanem a kocsmát subárendába vevő csapláros(ok) állt(ak) a söntés mögött. 15 Vincze István és Pál, apjuk nyomába szegődve, az egyik legbefolyásosabb birtokossal, Kun Jánossal közösen ugyanezeket az ingatlanokat 1776-ban három esztendőre, évi 3020 forintért kiárendálta. Majd 1782 és 1785 között a csapszékeket Vincze István két redemptus birtokossal vette bérbe 2800 forintért. 16 Amíg a halászó vizek árendátorai, illetve a vadászati jogot megkaparintok között előfordultak olyan személyek, akik nem a pozicionális körhöz tartoztak, addig a legjelentősebb hasznot hozó kocsmák bérlői szinte kizárólag közülük kerültek ki Túrkeviben a 18. század második felében. 17 Szokások, szabályok A legtehetősebb birtokosokból rekrutálódó elit a megváltakozás után nemcsak az irredemptus, hanem a redemptus „ tömbtől" is fokozatosan elkülönült. Ez már a megszólítás formuláiban is manifesztálódott. A tanácsülési jegyzőkönyvek tanúsága szerint, ha szenátorok tettek javaslatot vagy panaszkodtak, akkor nevük elé az „ uram ",SL „ közönséges " lakosok esetében viszont csak a „(szabad) lakos társunk" megszólítást írták. 18 A redempciót követően a tisztviselők szidása súlyos pénzbüntetést, egyes esetekben testi fenyítést vont maga után, 19 ám ez nem minden esetben jelentett visszatartó erőt. A tanácsnokokkal szembeni ellenszenvet gyakran az általuk elrendelt közmunkák, a többségi társadalom érdekét nem tükröző döntéseik váltották ki. A 18-19. század fordulóján Keviben történt esetek közül talán a fent nevezett, hat alkalommal bíróvá választott Kun János káromlása érdemel említést. Az 1798-ban már „csak" tanácsosi tisztséggel büszkélkedő, leköszönt bírót egy halotti toron azért illették mocskos szavakkal („ baszom a bibirtsós képű annya születését"), mert őt gyanították néhány kellemetlen intézkedés szülőatyjának. Még ennél is nagyobb bűnnek számított, amikor a következő esztendőben jó néhány helybeli birtokos több alkalommal malmokban, kocsmákban összeült, hogy megvitassa a tanács számukra kedvezőtlen döntését. 20 Emellett a tanácsos elit privilegizált helyzetét körülbástyázó, a mindennapi együttélés során gyakran megjelenő, a többség körében dühöt, haragot gerjesztő kedvezmények, előjogok tovább erősítették. A szenátorok, illetve özvegyeik a malmokban, sorban állás nélkül őröltethettek, ha kurta kocsmát tartottak fenn, büntetésben nem részesültek - hogy csak a legkirívóbb példákat említsük. A három generációra kiterjedő vizsgálódás azt mutatja, hogy a Vincze família tagjai ugyanúgy kihasználták a többletjogosítványokat, mint a települési vezetés képviselői. 1 4 SZILÁGYI, 1966. 31. A halásztársaságok a kifogott halmennyiség harmadát adóként adták le. 15 JNSZML,V.A. 501/e.Contractusok, 1751-1842. szn., 1751.; SZILÁGYI, 1981. 95-107. A források egy személyt említenek kocsmárosként, elképzelhető, hogy ő vette (családjával) subárendába mindkét kocsmát. Lásd JNSZML, V. A. 501/e. Borbírói számadások 1734-1849. szn., 1752-1753. 16 SZILÁGYI, 1981. 100-101. 17 SZILÁGYI, 1966. 11-32.; SZILÁGYI, 1992. 238-243.; SZILÁGYI, 1981. 95-108.; Néhány esztendőben helybeli görög kereskedők bérelték a csapszékeket. 18 SZILÁGYI, 1996. 281. 19 Az 1751-ben kiadott királyi reguláció XXI. pontja, illetve az 1799-es nádori statútumok II. rendelése foglalkozott a tisztviselők tekintélyének megóvásával. Vö. ARTICULI, 1844. 96.; STATUTA, 1844. 32. 20 SZILÁGYI, 1996. 282.
