Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Pozsonyi Zoltán: Falak között. Egy redemptus família három generációjának társadalmi helyzete a 18. századi Túrkevén

mindig a tanácsosok egyike volt) irányította, az előbbiek megbízatása élethosszig, utóbbié egy évre szólt. A bíró irányításával működő helyi önkormányzat alapvetően közigazgatási és bíráskodási feladatokat látott el, de gazdaságszervező szerepe is említésre méltó. A gyakran több napos kiküldetések, az éjszakába nyúló, idegtépő ülésezések próbára tették a tanácsosokat és a bírókat, akik hivatali fáradozásaikért fizetésben és természetbeni juttatásban részesültek. Noha próbálták megtiltani a rokonok egyidejű hivatalviselését, az atyafiságos összefonódást, a Jászkun Kerület településein a bírói pozíció néhány, tehetős (nemes) birtokos család privilégiumává vált.

7 Nem volt ez máshogy Túrkeviben sem, a bírók archontológiája szerint 8-10 család „osztozott" a legjelentősebb presztízzsel, de egyben legnagyobb megpróbáltatással járó tisztségen 1745 és 1800 között.

8 A Vincze család leányági gyökerének tekintett nemes Kallós Istvánt összesen nyolc esztendőben ültették a bírói székbe a túrkeviek az 1720-as, 30-as években. A legtehetősebb birtokosok között helyet foglaló Kallós szerepe nem volt irigylésre méltó, hisz egyensúlyoznia kellett az adó eltitkolásában érdekelt lakosság és az ellentétes szándékú földesúri hatóságok között. A lókereskedelemből (a későbbi nagykun kapitánnyal együtt) nagy hasznot realizáló Kallós bírói munkája mellett több mint hétszáz forintos hitellel is segítette a nagykunsági települést.

9 Sőt, 1744-ben még egy kilenc mázsás harangot is öntetett az eklézsia számára. Egyik veje, a megváltásban részt vevő nemes Vincze Márton nemcsak a vagyont, hanem a társadalmi presztízst is örökölte tőle. 1745-ben egyházgazdának, a redempciót követően három alkalommal pedig bírónak választották. A folyamat nem állt meg, Vincze Márton másodszülött fia, Pál, folytatva a hagyományokat, öt esztendeig volt a nagykun falu első embere.

10 1745-ben a terület kollektív nemességet nyert, így a kisebb királyi haszonvételek (halászat, vadászat, boltnyitás, szesz- és húsmérés, malomtartás stb) a megváltott tulajdon részét képezték. Ám ez a tulajdon, a hozzá kapcsolódó ingatlanokkal (mészárszékek, kocsmák stb) együtt (a jognak a váltott földhöz való kötődése miatt) a redemptusok közös tulajdonává vált.

11 A gyakorlatban azonban a beneficiumok bérleti jogát a redemptus-tanácsos elitbe tartozók sajátították ki. Ha a Vincze családot közelebbről is megnézzük, akkor kiderül, hogy a família több beneficium bérléséből igencsak kivette a részét. 1753-ban 40 forint halhasznot regisztráltak a település kasszájában,

12 Vincze Márton viszont néhány héttel később ennek az összegnek a többszörösét, 228 forintot fizetett be a községi pénztárba halharmad címen. Igaz, ez nem a települést illette, hanem a község melletti Ecseg puszta harmadát bíró Borbély családot.

13 Az öszszeg nagyságrendjéből arra lehet következtetni, hogy az előbb jelzett család tulajdonához tartozó halászó vizeket hosszú évekig árendálhatta a családfő, s minden bizonnyal jelentős hasznot mondhatott magáénak. Nem deríthető ki, hogy Vincze Márton pontosan mikor volt tagja egy (a ke vi vizeken) halászó társaságnak, de 1777-ben egy redemptus özvegyasszony átadta 7 BÁNKINÉ, 1995/a. 67-97. 8 ÖRSI, 1996. 50-51. Az 1745 előtti időszakról nincs archontológia. 9 JNSZML, V. A. 501/a. Tanácsülési jegyzőkönyvek, mellékletekkel, 1726-1848. 1736. júl. 5.; V. A. 501/d. Öszszeírások, 1721-1848. 1730., 1733-1734.; KISS, 1992. 209. 10 ÖRSI, 1996. 16., 50-51. 11 1745 után három földtulajdonforma létezett: váltott, személyes tulajdonú föld; osztatlanul hagyott, közös redemptus tulajdont képező föld (legelő, kaszáló, újraosztásos területek); községi földtulajdon (beneficiumok, házhelyek stb). Bánkiné, 1998. 185-190. A fentiek mellett a sziksóseprés, néhol a nádlás jövedelme, a káka-és gyékényszedés, illetve a gúzsvessző vágás is benefíciumnak számított. BÁNKINÉ, 2004. 95-109. 12 JNSZML, V. A. 501/a. Tanácsülési jegyzőkönyvek, mellékletekkel, 1726-1848. 1753. nov. 13. 13 Uo. 1753. dec. 5.