Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Papp Klára: A Csákyak erdélyi ága a 18. században

Csáky István kolozsi főispán halála (1720) után történt meg az első megosztás, amely szerint Buza, Almás és Szurdok összes jövedelmeit három részre bontották (az özvegynek és a két fiúnak), a többi viszont a két testvéré maradt.

44 Egy 1756-ból való tanúvallomási jegyzőkönyvben pontosan rákérdeztek: milyen javak maradtak Csáky István után fiaira és feleségére. Désfalvi Simon János szerint a kincsekről és egyéb ingóságokról az ún. divisor urak (Wesselényi István, Haller György, Toroczkai János) előtt osztoztak meg az örökösök. Simon János elmondta, hogy az osztozkodás során egy török cafrangon

45 a két testvér nem tudott megegyezni, ezért „ baltával kettévágták és mindenik ki égetvén, egyik-egyik részre nyolcvan lott Szkófium ezüst

46 jött ki belőle ". Kiderült a vallomásból, hogy „ Csáky Imre 3000 forintért bátyjának, Zsigmondnak zálogosította el a buzai, a feketelaki, a czentai és a budatelki portióját. " A buzai rész átadásakor kapott Csáky Imre egy ezüstös kardot, „hozzá való ezüstes szíjával együtt", s még egy hasonló kard került hozzá Csáky Zsigmondtól: „adta volt az kolosvári Külső Monostor utcai majorbéli részért "

47 Csáky István halála után a két Csáky fiú és Haller Borbála között konfliktusok támadtak. Amikor az özvegyasszony férjhez ment kászoni Bornemissza Jánoshoz,

48 akinek „felséges urunk parancsolatja szerint udvari szolgalatja continuálására Erdélyből Bétsbe kelletvén kijönni ", az özvegy helyzete gyökeresen megváltozott. Bár az asszony igyekezett mostohafiaival mindent békésen elintézni, mialatt Bécsbe utazott, Csáky Zsigmond és Imre elfoglalta a Doboka vármegyében lévő Buza udvarházát „minden naturálékkal és mobiliákkal együtt". A Jósika hitbizományi levéltár iratai szerint azonban nem a fenti egyezség volt a fivérek közötti utolsó megosztás. Csáky Zsigmond és Imre 1722. június 27-én, a Doboka vármegyei Gorbón osztoztak meg egymással.

49 Az Erdélyi Törvényes Tábla íródeákjának hiteles inventáriuma alapján a következő megállapodás jött létre: Csáky Zsigmond a Doboka vármegyei Búzán, „az elkezdett kőház napnyugat felől való szegletitől az udvart két felé rekesztvén" a nyugati fele részt kapta a rajta lévő kis házzal és pincével, valamint az előteres kerttel együtt. Szőlőt a buzai hegyen 150 veder (urna) termésűt (Bánffy György és Csáky Gáborné szőlőföldje mellett) valamint a Somboriak szőlője mellett 100 urnás, a feketelaki pusztán ezen kívül még két darabban 130 veder bortermésű majorságot kapott. A Búzán ehhez 16 jobbágytelek és két zsellér, a feketelaki jobbágyok, Czentén „ötödfél" jobbágytelek jutott, az elszökött jobbágyokkal együtt. Belső-Szolnok vármegyében Hosszútecső, Felső Csobánka, Alsó Csobánka, Veszlő, Csernek részbirtok lett az idősebb fivéré, a „jelen való és fugitivus [elszökött] jobbágyokkal együtt". Csáky Imre „úrfinak" jutott Búzán a romos kőház a keleti udvarrésszel, kapuval, a csűrös kert felével. A buzai alsó Nagy-hegyen lévő szőlőből 500 vedres (amelyből 290 a bihari uradalom hiátusának pótlását szolgálta), a felső Nagy-hegyen Csáky Gáborné szőleje mellett 30 hordó, és egy másik darabban 31 hordó, a Dombiak szőlője mellett 10, Sombori István 44 MOL, P 71. Fasc. 35. Birtokjogi iratok, 1631-1839, Vegyes erdélyi, elsősorban peres iratok. No. 60. 1155. 45 A cafrang a ruhát, nyeregtakarót díszítő rojt, bojt, sallang. A két testvér minden bizonnyal a török földet megjárt Csáky László hagyatékából jutott az ezüstszálakat tartalmazó cafranghoz. 46 A „ lott" a lat szó elírása, amely régi mértékegység, a font harmincketted része, 1,75 dkg. A „ szkófium " vagy skófíum, fémszállal - arannyal, ezüsttel - való hímzést jelent, amely a török területeken, de a korszak magyar főúri udvaraiban is elterjedt. 47 MOL, P 71. Fasc. 35. Birtokjogi iratok, 1631-1839, Vegyes erdélyi, elsősorban peres iratok. No. 60. A pénzöszszegben benne volt a kolozsvári telekrész is. Réti Miklós szerint a Külső monostor utcában „ majorbéli és veteményeskert béli részét adta testvérének". Uo. 1144. 48 Bornemissza János Józsefnek Haller Borbála a második felesége volt. 49 KmOl, Fond Jósika, No. 643.