Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Papp Klára: A Csákyak erdélyi ága a 18. században

Csáky István kolozsi főispán halála (1720) után történt meg az első megosztás, amely sze­rint Buza, Almás és Szurdok összes jövedelmeit három részre bontották (az özvegynek és a két fiúnak), a többi viszont a két testvéré maradt. 44 Egy 1756-ból való tanúvallomási jegyző­könyvben pontosan rákérdeztek: milyen javak maradtak Csáky István után fiaira és feleségé­re. Désfalvi Simon János szerint a kincsekről és egyéb ingóságokról az ún. divisor urak (Wes­selényi István, Haller György, Toroczkai János) előtt osztoztak meg az örökösök. Simon Já­nos elmondta, hogy az osztozkodás során egy török cafrangon 45 a két testvér nem tudott meg­egyezni, ezért „ baltával kettévágták és mindenik ki égetvén, egyik-egyik részre nyolcvan lott Szkófium ezüst 46 jött ki belőle ". Kiderült a vallomásból, hogy „ Csáky Imre 3000 forintért bátyjának, Zsigmondnak zálogosította el a buzai, a feketelaki, a czentai és a budatelki por­tióját. " A buzai rész átadásakor kapott Csáky Imre egy ezüstös kardot, „hozzá való ezüstes szíjával együtt", s még egy hasonló kard került hozzá Csáky Zsigmondtól: „adta volt az kolosvári Külső Monostor utcai majorbéli részért " 47 Csáky István halála után a két Csáky fiú és Haller Borbála között konfliktusok támadtak. Amikor az özvegyasszony férjhez ment kászoni Bornemissza Jánoshoz, 48 akinek „felséges urunk parancsolatja szerint udvari szolgalatja continuálására Erdélyből Bétsbe kelletvén ki­jönni ", az özvegy helyzete gyökeresen megváltozott. Bár az asszony igyekezett mostohafiai­val mindent békésen elintézni, mialatt Bécsbe utazott, Csáky Zsigmond és Imre elfoglalta a Doboka vármegyében lévő Buza udvarházát „minden naturálékkal és mobiliákkal együtt". A Jósika hitbizományi levéltár iratai szerint azonban nem a fenti egyezség volt a fivérek kö­zötti utolsó megosztás. Csáky Zsigmond és Imre 1722. június 27-én, a Doboka vármegyei Gorbón osztoztak meg egymással. 49 Az Erdélyi Törvényes Tábla íródeákjának hiteles inven­táriuma alapján a következő megállapodás jött létre: Csáky Zsigmond a Doboka vármegyei Búzán, „az elkezdett kőház napnyugat felől való szegletitől az udvart két felé rekesztvén" a nyugati fele részt kapta a rajta lévő kis házzal és pincével, valamint az előteres kerttel együtt. Szőlőt a buzai hegyen 150 veder (urna) termésűt (Bánffy György és Csáky Gáborné szőlőföld­je mellett) valamint a Somboriak szőlője mellett 100 urnás, a feketelaki pusztán ezen kívül még két darabban 130 veder bortermésű majorságot kapott. A Búzán ehhez 16 jobbágytelek és két zsellér, a feketelaki jobbágyok, Czentén „ötödfél" jobbágytelek jutott, az elszökött job­bágyokkal együtt. Belső-Szolnok vármegyében Hosszútecső, Felső Csobánka, Alsó Csobán­ka, Veszlő, Csernek részbirtok lett az idősebb fivéré, a „jelen való és fugitivus [elszökött] job­bágyokkal együtt". Csáky Imre „úrfinak" jutott Búzán a romos kőház a keleti udvarrésszel, kapuval, a csűrös kert felével. A buzai alsó Nagy-hegyen lévő szőlőből 500 vedres (amelyből 290 a bihari ura­dalom hiátusának pótlását szolgálta), a felső Nagy-hegyen Csáky Gáborné szőleje mellett 30 hordó, és egy másik darabban 31 hordó, a Dombiak szőlője mellett 10, Sombori István 44 MOL, P 71. Fasc. 35. Birtokjogi iratok, 1631-1839, Vegyes erdélyi, elsősorban peres iratok. No. 60. 1155. 45 A cafrang a ruhát, nyeregtakarót díszítő rojt, bojt, sallang. A két testvér minden bizonnyal a török földet megjárt Csáky László hagyatékából jutott az ezüstszálakat tartalmazó cafranghoz. 46 A „ lott" a lat szó elírása, amely régi mértékegység, a font harmincketted része, 1,75 dkg. A „ szkófium " vagy skó­fíum, fémszállal - arannyal, ezüsttel - való hímzést jelent, amely a török területeken, de a korszak magyar főúri udvaraiban is elterjedt. 47 MOL, P 71. Fasc. 35. Birtokjogi iratok, 1631-1839, Vegyes erdélyi, elsősorban peres iratok. No. 60. A pénzösz­szegben benne volt a kolozsvári telekrész is. Réti Miklós szerint a Külső monostor utcában „ majorbéli és vetemé­nyeskert béli részét adta testvérének". Uo. 1144. 48 Bornemissza János Józsefnek Haller Borbála a második felesége volt. 49 KmOl, Fond Jósika, No. 643.

Next

/
Oldalképek
Tartalom