Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)
III. Családtörténeti tanulmányok - Papp Klára: A Csákyak erdélyi ága a 18. században
együtt vállalta az adósságok megfizetését. A megállapodás azt tanúsítja, hogy az idősebb Csáky anyagi áldozatot is kész volt vállalni az erdélyi birtokok visszaszerzéséért. Amikor ugyanis esélyt látott az adorjáni, a margittai uradalom és a micskei jószág (Bihar megye) valamint a szurdoki örökös birtok megszerzésére, 30 000 magyar forintot vett kölcsön feleségétől, Bethlen Évától, amelyet örökösei készpénzben voltak kötelesek Haller Sámuelnek és Györgynek visszafizetni. 24 A birtokvisszaszerző törekvések sikereire nagy szüksége volt a családnak, hiszen az erdélyi birtokok jelentős része zálogbirtokosokhoz került. Thuróczy István, 25 aki 1753-ban Csáky Miklós hercegprímás érdekében kutatta fel a család régi iratait, úgy tudta, hogy 1651-ben Csáky István és testvére, Csáky László közösen zálogosította el 10 800 magyar forintért Buza, Budatelke, Czente és Feketepatak helységeket Kemény Boldizsárnak és feleségének. A bihari Adorján várát falvaival és Margitta mezővárossal egyetemben Léva várának vétele érdekében még tatai Csáky László adta zálogba Prépostvári Zsigmondnak, amiért „3000 aranyat, 17.300 és 33 tallérokat, 50pénzt" vett fel. A megbízott nem tudta megmondani, kiváltotta-e az erdélyi ág valamelyik tagja a birtokokat, vagy „ valami Divisio lett volna, avagy a Méltóságos fiú ág valami tserét adott volna ", csak azt, hogy már a leányág használja azokat. A családon belül kialakult pereskedés iratai között maradt fenn az a leszármazási tábla, amely Csáky István és Ferenc testvérét, Lászlót jelölte meg az erdélyi ág megalapítójának. A család másik László nevü tagja (öreg Csáky László fia László) szerepel az iratban az adorjáni jószág átadójaként, míg Csáky István (és László) átvevőként. 1698-ban előbb Csáky Lászlót, majd 1701 szeptemberében Csáky Istvánt erősítette meg Lipót császár díszes oklevélben Margitta és Szalárd tartozékaiban és egyéb falvak birtokában is. 26 A bihari birtokok átvevője az a Csáky István volt, aki kolozsi főispánként 1720-ig élt, két fiát, Zsigmondot és Imrét pedig valóban ott találjuk a 18. század első felének bihari birtokosai között (az 1732. évi kancelláriai jelentés szerint is ők a birtokosok). 27 Csáky László országbíró fiának, a tatainak nevezett Lászlónak a birtokai úgy kerültek viszsza az erdélyi ág birtokába, hogy azok hírt kaptak egy tervezett zálogosításról, 28 amely révén 45 000 forintért Barát Ádám kapta volna meg „Adorjánt, Margitot, Szurdokot". A források tanúsága szerint végül mégis a rokonságon belül került sor a zálogba adásra. Az Erdélyből elkerült családtagok körében ugyanis gyakorlattá vált, hogy a birtokuk központjától távoli uradalmaikat a velük rokoni kapcsolatban állók (a másik ág, a feleség családja stb.) használatába adták. 1699. július 13-án Bécsben Csáky László, Léva főkapitánya 50 000 forintért 29 Csáky Istvánnal kötött megállapodást erdélyi birtokairól (Szurdokról és Egeresről), valamint összes bihari jószágairól (Adorjánról és Margittáról). Amikor azonban a birtokok 24 MOL, P 71. Fasc. 26. Birtokjogi iratok, 1461-1808, Bihar megyei javak. No. 7. A megállapodásban (1699. márc. 21.) külön kikötötték, hogy a két részletben esedékes adósságot Csáky László csak készpénzben teljesítheti, bár lehetőségként megengedték: ha Szent György-napig mégsem sikerül az összeg felét előteremteni, azt a család birtokaiból elégíthetik ki. 25 MOL, P 71. Fasc. 35. Birtokjogi iratok, 1631-1839, Vegyes erdélyi, elsősorban peres iratok. No. 15. 26 MOL, P 71. Fasc. 4. Birtokjogi iratok, 1451-1859, Bihar megyei javak. No. 8. és 39. 27 HBML, IV. A. l/a. Jegyzőkönyvek. 7. köt., valamint MOL, P 71. Fasc. 158. Bihar megyei úrbéri ügyek, 1562-1799. No. 21. 2 « KmOl, Fond Jósika, No. 643. 29 MOL, P 71. Fasc. 35. Birtokjogi iratok, 1631-1839, Vegyes erdélyi, elsősorban peres iratok. No. 48. Az iratot Bujanovics Lukács másoltatta le Marosvásárhelyen 1804-ben. Egy leszármazási tábla is Csáky László fiát, Csáky (II.) Lászlót nevezte meg, mint aki 1699-ben Csáky (IV.) Istvánnak, erdélyi Csáky (III.) László fiának adta át a fenti uradalmakat. Uo. No. 50.
