Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Papp Klára: A Csákyak erdélyi ága a 18. században

kapta meg az erdélyi Nagy-Almás várát és uradalmát, míg az Abaúj vármegyei Nagy-Ida birtoka, a zempléni Tállyán és Mádon lévő szabad telkek és szőlők - amelyek anyjától Prényi Máriától maradtak

6 - valamint a bihari körösszegi uradalom részbirtoka Csáky Istvánhoz került.

7 A következő év elején azonban kiderült, hogy a két idősebb testvér hajlandó és képes is kitenni Csáky Lászlót az apai örökség további részeiből. Csáky Ferenc és István ugyanis megállapodást kötött egymással a Szepesvár feletti rendelkezésről,

8 pontosan elhatárolva a két fivér és mostohaanyjuk rendelkezésére álló épületeket, s a vár kulcsának használatát. Csáky László természetesen protestált a szepesi káptalannál a megállapodás ellen,

9 mondván, apja annak idején bizonyos erdélyi jószágokat zálogosított el a szepesi birtok érdekében, ezért annak harmada mindenképpen őt illeti, „jó ideig benne lakván azon házokban, most pedig, javaimnak egyik részét ott hattam pecsétem alatt, kívánván avval is roborálni hagyatott successiomat. " 1663. február 7-én végül mégis megállapodtak.

10 Az egri püspök színe előtt László elfogadta a testvérei között született egyezséget, azok pedig ígéretet tettek az apai végrendelet betartására, valamint a két testvér fiúágának kihalása esetére - távoli és igen bizonytalannak ígérkező lehetőségként - biztosították számára Szepes várának öröklési jogát is. A folyamat vége az 1670-ben Hotkócon kötött egyezség volt,

11 amelyben Csáky László az almási uradalomból magának szerezte meg testvérei maradék részbirtokát, valamint feltehetően a körösszegi uradalmat is, cserébe viszont átadta nekik a testamentumban feltüntetett felvidéki javak feletti rendelkezést. A 17. század második felében a katolikus Csáky grófok a Habsburg-uralkodók hű támaszai voltak. Ennek okai között Csáky Imre később előszeretettel emlegette: „ Szépatyámat Bocskay, nagyatyámat Rákóczy György, atyámat Thököly mindenéből kifosztotta".^ A 17-18. század fordulóján a Csákyak erősen kötődtek a Habsburg-udvarhoz. Mindkét ág képviselői jelentős pozíciókat kaptak, megbecsülésük kétségtelen volt. Csáky tárnokmester fiát, Istvánt, Esterházy Pál nádor javaslatára

13 1682-ben nevezték ki a kassai székhelyű felsőmagyarországi főkapitányság élére, majd az uralkodói kegy országbíróvá emelte.

14 Az 1635-ben született Csáky István 1687-ben egyike volt az országgyűlést előkészítő főuraknak, s annak a főúri csoportnak is, aki a gyermek Józsefet a pozsonyi országgyűlés színhelyére kísérte.

15 6 MOL, P 71. Fasc. 35. Birtokjogi iratok, 1631-1839, Vegyes erdélyi, elsősorban peres iratok. No. 45. 7 CSÁKY, 1919. 742-744. 1665. március 20-án Csáky László országbíró gyermekei is megosztoztak birtokaikon, Csáky Pál és László örökölték a bihari Adorján-birtokot tartozékaival egyetemben. 8 KmOl, Fond Jósika, No. 629. 3. köt. 56-61. 9 KmOl, Fond Jósika, No. 629. 5. köt. 133. 10 KmOl, Fond Jósika, No. 629. 5. köt. 130-131. A megállapodásnak igen kevés valóságtartalma volt, hiszen nehezen elképzelhető a két testvér fiúágának teljes kihalta. 11 CSÁKY, 1919, 747-751. 1670. február 5-én kötött megállapodás a három fivér között. MOL, P 71. Fasc. 28. Birtokjogi iratok, 1401-1825, Nagyalmás vára és tartozékai (Erdély). No. 85. '

2 MÁLNÁSI, 1933. 66. A véleményt a családi levéltár iratai is igazolják. MOL, P 71. Fasc. 30. Birtokjogi iratok, 1568-1813, Egeres vára és tartozékai (Erdély). No. 6. Csáky István 1641-ben protestált a váradi káptalan előtt jószágainak Rákóczi György általi konfiskálása miatt. 13 IVÁNYI, 1991. 35. Helyettese Barkóczy Ferenc volt. A nádor utasításának megfelelően Csáky István főkapitány 1684-ban, s 1686-ban is a főkapitányság hadai élén volt ott a Buda alatti táborban. Uo. 118. és 141. 14 IVÁNYI, 1991. 401. Csáky István 1687-től 1699-ig viselte a tisztséget. '5 1687-ben lett országbíró. Nagy Iván azt is tudni vélte, hogy 1687-ben, az Eperjesen vallató Antonio Caraffa őt is megkísérelte a hűtlenség gyanújába fogni, de a kínzások ellenére nem tudott ellene vallomásokat kierőszakolni. NAGY, 1857-1865. 82.