Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Kiss András: Kolozsvár és a Báthoryak: Zsigmond ás Gábor

Az, ami 1609-ben még csak nyugtalanságot kelthetett az unitárius városban, nevezetesen az óvári templom odaadományozása a református híveknek, a megsarcoltatással egy időben a fejedelmi harag kifejezéseként beteljesedik. Ugyanis 1611. október 18-án a fejedelem Kolozsváron kibocsátott beiktató parancsolatával egy időben a reformátusok birtokba helyezése meg is történt. (Az adományozást és birtokba iktatást Báthory a következő évben, 1612-ben ünnepélyes oklevélben megerősítette.) A beiktatást követően két nap múlva a fejedelem Maróthi Lukács prédikátornak utasítást is adott a templom használatát illetően.

28 Nyugodalmas időkben még ez sem okozott volna különösebb gondot az unitárius városnak, de az, hogy ezek az intézkedések a fejedelmi harag megnyilvánulásának folyamatában történtek, méltán aggaszthatták a kolozsváriakat, akikben még elevenen éltek a hitbeli ügyekben brutális eszközöket alkalmazó Basta-korszak rémségeinek az emlékei. Annál is inkább, mert Magyarország és Erdély képviselőinek 1611 decemberi tokaji tárgyalásainak eredményeként Thurzó György nádor és a magyarországi rendek képviselői kiadták a Báthory Gáborral kötött megállapodás conditióit, ezeknek pedig második artikulusa szerint a fejedelem kötelezi magát, hogy „az régi hajdúságot az tél elmúlván, mindgyárást az maga ditiójában szállittya és telepíti. " A városi tanács ismerte ezt a megállapodást, hiszen ifjabb Heltai Gáspár nótárius be is másoltatta naplójába, márpedig annak lehetősége, hogy a haragra gerjedt fejedelem a város „törvényeivel" mit sem törődve, a református eklézsia megerősítésére, a kálvinista hajdúk félelmetes hírű katonarendű népségből telepítene híveket a városba, méltán aggasztotta a kolozsváriakat, annál is inkább, mert nem ez volt a fejedelmi harag egyetlen megnyilvánulása.

29 Ugyanis a következő, 1612. év eseménysorozatai is azt tanúsítják, hogy a fejedelem haragja nem csillapult, ennek megnyilvánulásai, mint a Forgách Zsigmond erdélyi hadjáratával kapcsolatos vizsgálatok, „nótáztatások" és az ezzel járó új adományozások, Báthory Zsigmond javainak a felkutatása a várost is érintették. A fejedelem márciusban vizsgálatot rendel el e városban annak megállapítására, mi volt a kolozsváriak magatartása az 1611 nyarán történtek idején, mit tudnak az eseményekről, és kiknek voltak kapcsolatai Forgách Zsigmonddal, Serban vajdával és a brassóiakkal. A vizsgálat kérdőpontjait Debretzeni János deák, kancellista 1612. március 7-én adta át a városi tanácsnak. A kérdőpontokhoz egy eskümintát is csatoltak, amelyből a város elöljárói, a már ismert események összefüggésében, ismét a fejedelem ellenszenvét olvasták ki. Ugyanis az unitárius városnak küldött esküszöveg szerint a vallomást tevőknek a városban szokásos helyett „ az egy élő Istenre és a tellyes Szentháromságra " kellett esküdniük. Ez nem is kerülte el Heltai Gáspár nótárius figyelmét, aki a „ tellyes Szentháromságra " szavakat alá is húzta.

30 A Forgách-hadjárat kudarca után az 1612-ben bekövetkezett megtorlási hullám, az egymást követő nótáztatás, új adományozások Kolozsvárt sem kerülték el. Az eseményeket aggódva figyelő és a város érdekeit szem előtt tartó ifjabb Heltai Gáspár nótárius másolati naplójában nyomon követhetjük ezeket. Ugyanis Kolozsváron a javak elkobzását a város kiküldöttei hajtották végre, és a jövőben történhető elszámolás érdekében gondosan leltárba vették az elkobzott javakat, ezek a leltárak pedig akár másolatként, akár mint fogalmazványok bekerültek a nótárius naplójába. Kolozsvár esetében a javaknak hűtlenség jogcímén történt lefoglalását, 28 KmOl, KvLt, Diversa. Vol. I. Fasc. 3. Diarium 7-10., 31-32.; JAKAB, 1888/b. 505-506.; Vö. KISS, 2004. 29 KmOl, KvLt, Diversa. Vol. I. Fasc. 3. Diarium 17-18.; Vö. ETA, 1858. 3. köt. 133-124.; ANGYAL, 1896. 119.; KISS, 2004. 160. 30 KmOl, KvLt, Diversa. Vol. I. Fasc. 3. Diarium 4.; A városi tisztségviselők például 1575-ben „az élő Istenre,földnek és mennynek teremtőjére, a mi Urunk Jézus Krisztusnak szent Atyjára " esküdtek, 1584-ben pedig „az örök mindenható Isten, mennynek,földnek teremtőjére" esküdtek, de unitáriusokként nem a Szentháromságra.