Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Kiss András: Kolozsvár és a Báthoryak: Zsigmond ás Gábor

Ugyanis 1594-ben a kolozsvári országgyűlés idején fogatta el a török szövetség felmondását ellenző tanácsurakat, fej- és jószágvesztést mondatott ki rájuk, korabeli kifejezéssel: nótáztatta őket, többjüket ki is végeztetett. Az ellenzék két tekintélyes tagjának, Kendi Sándornak és Gábornak, valamint három más tanácsúrnak a város piacán, a későbbi főtéren vétette fejét, másokat - köztük családon belüli ellenlábasát, Báthory Boldizsárt - a tömlöcben fojtatott meg. A kolozsvári hagyomány szerint a fejedelem a kolozsvári kivégzést a piactéri Kakas házból nézte végig.

9 Ezt a törvénytelen leszámolást ellenfeleivel, Báthory Zsigmond az erdélyi jogtörténet egyik legszégyenteljesebb emlékével, a ius ligatum bevezetésével tetézte. Ezt a kifejezést a kortársak a béklyóba vert vagy megkötözött törvényként emlegették, újabb értelmezésben pedig az igazság törvényes keresetének megtiltása volt a megfelelője. Ami azt jelentette, hogy az életüktől és javaiktól törvénysértően megfosztott elítélteken kívül feleségüket, gyermekeiket is vagyonelkobzással sújtották, megfosztva az utódokat és örökösöket is a jogorvoslattól. Ezt a jogtiprást a Báthory Zsigmond uralkodását követő zavaros idők elmúltával, Rákóczi Zsigmond és Báthory Gábor fejedelmek idején az országgyűlés súlyos, elítélő szavakkal hatályon kívül helyezte, az utókor az Approbatákban hatvan év elmúltával is átokkal sújtotta, de a jogfosztottak igényeinek kielégítése sose történt meg maradéktalanul.

10 A fej- és jószágvesztésre ítéltek javai a fejedelemre szálltak, aki aztán azokat híveinek eladományozta, illetve állampolitikai célokra használta fel. A „nótáztatott" tanácsurak javainak a fejedelemre szállása a kolozsváriaknak is kedvezett, bár semmi részük nem volt a fejedelmi jogtiprásban. Báthory Zsigmond ugyanis Kendi Sándor és Gábor jószágait a városnak adományozta. Röviddel Kendi Sándor kivégzése után, 1594. október 18-án kelt adománylevelében ennek Belső-Szolnok vármegyei Veck, Gyurkapataka, Lak, Csáka, Hagymás, Hosszúmező és Gucfalva, más néven Kabalapataka helységekben levő birtokait juttatta Kolozsvárnak, majd kiegészítésül 1595. január 16-án Kendi Gábornak az említett helységekben fekvő jobbágytelkeit is.

11 Adományával a fejedelem jelentősen gyarapította Kolozsvár birtokait, ezáltal hozzájárulván polgárainak jólétéhez. Ezek a birtokok évekig jövedelmeztek a városnak, sőt miután 1607-ben az országgyűlés megsemmisítette Báthory Zsigmond 1592 után kibocsátott adományleveleit és ennek következtében a Kendi örökösök visszaigényelték elkobzott örökségüket, a Báthory Gábor uralkodása idején befejeződött per eredményeként a város megtarthatta Tormapataka és Kabalapataka birtokait, így azok erdősége továbbra is jövedelmezett a városnak. Kolozsvár anyagi javainak további gyarapodását a fejedelemmel létrejött pénzügyi kapcsolatainak köszönhette. Erdélyben a fejedelemség idején a kamarai igazgatás intézménye ismeretlen volt, a kincstári és a fejedelmi javak kezelése a fejedelemhez kötődött, állapotuk tehát a fejedelem gazdálkodásának volt a függvénye. Ez a gazdálkodás Báthory Zsigmond idejében a fejedelem alkalmatlansága miatt gyakran pénzügyi nehézségekkel küszködött. Ez történt a fejedelem 1598-beli visszatérése után is, amikor kénytelen volt a kolozsváriak pénzügyi kisegítését igénybe venni. A város 40 835 forintot és 50 krajcárt kölcsönzött a fejedelemnek, aki ennek fejében elzálogosította Kolozsvárnak a kolozsi és a széki sóaknákat. Az adománylevelet, amikor annak kiváltásárára került sor, nem adták ki a városnak, amely haszonbérben is műveltette az aknákat, Giorgio Basta pedig 1602-ben megerősítette a város jogát a széki 9 EOE, 1875-1898. 3. köt. 477-480.; АС Р. IV. Т. XX. Art I.; JAKAB, 1888/a. 2. köt. 211214., 474.; Vö. MAK

KAI MÓCSY, 1986. 1. köt. 525526.; KISS, 2003. 6970.; ASZTALOS, 2004. 66., 226227. 10 EOE, 18751898. 3. köt. 477480., 488189., 492494., 6. köt. 113., 118.; АС Р. IV. Т. XX. Art. 1.; Vö. KISS, 2003. 6774.; BARTAL, 1901. 36. 11 JAKAB, 1888/a 2. köt. 166169.; JAKAB, 1888/b. 288289.