Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Kiss András: Kolozsvár és a Báthoryak: Zsigmond ás Gábor

Kiss András Kolozsvár és a Báthoryak: Zsigmond és Gábor A Mohács után ketté, majd háromfelé szakadt ország keleti királyságából kialakuló új haza, az előbb erdélyi vajdaság, majd fejedelemség létrejöttében és megszilárdulásában nagy szerepük volt a Báthory aknák. Kiterjedt családi kapcsolataik, jó házasságkötéseik révén gyarapodott vagyonukkal biztosított hatalmi hátterük valósággal predesztinálta őket az uralkodásra. Társadalmi súlyának és elhivatottságának tudatában az ország életében szerepet vállaló család somlyói ága 1571 és 1613 között öt vajdát, illetve fejedelmet adott Erdélynek. Az első négy egymást követően az önálló ország kezdeteitől, 1571-től 1601-ig uralkodott, az ötödik: Báthory Gábor pedig 1608 és 1613 között viselte a fejedelmi süveget. Ily módon a család valóságos dinasztiává vált Erdélyben és szerepük elválaszthatatlan az önállóságát elnyert ország kezdeteinek történetével. Nyilván ez az összefonódás maradandó nyomokat hagyott Erdély életében, és szerepüknek megfelelően a történetírás megőrizte emléküket.

1 Kétségtelen, hogy uralkodásukat illetően még maradtak vitatott, nem eléggé megvilágított vagy elmélyített részletek, és országos megítélésük mellett kormányzásuknak vannak olyan részletei, amelyek bizonyos települések vagy közösségek iránt megnyilvánult magatartásuk ismeretében árnyalják a kialakult összképet. A következőkben az előbb mondottak nézőpontjából a nagyra hivatott és vágyó család két tagjának, az 1581 és 1601 között uralkodó Zsigmondnak és a fejedelmi trónon őt 1608 és 1613 között követő Gábornak országlásuk idején Kolozsvár városával kialakult viszonyát, ennek eredőit kíséreljük meg követni, kiemelve azt, amiben a két Báthory hozzájárult a város gyarapodásához, illetve nyomot hagyott annak történetében. A belső életét saját jogszabályai, korabeli szóhasználattal: törvényei szerint élő, önálló intézményrendszerű város és fejedelme közötti viszonyt jellemzően fejezi ki a városi tisztségviselők és az újonnan felesketett városi polgárok esküszövege, ami az 1582-ben esküt tett nótárius esetében így szól: „az ország fejedelmének, azután a városnak, mint hazámnak hívséggel akarok szolgálni. "

2 Ez a kettős hűség szabja meg a városi polgár életét mind fejedelme, mind városa viszonylatában, ez utóbbi lévén neki hazája, korabeli szóhasználattal „respublikája". A kettős hűség betartása a város részéről bölcsességet és körültekintést kívánt, ami nem hiányzott a „prudentes et circumspecti" polgárokból. Kolozsvár pedig mindig büszke volt hűségére. Diósy Gergely városi nótárius, aki 1592-ben befejezte az első magyar nyelvű levéltári mutatót, a város kiváltságleveleiről összeállított Index privilegiorum, nem is győzi eléggé hangsúlyozni, hogy a város hűségéért kapta kiváltságleveleit. Egy-egy jelentős kiváltságlevél esetében nem is mulasztja el, hogy ne utaljon erre: ,J4ic laudatur expressive fidelitas civitatis ", „ Colosvarnak hyvseghe dicsirtetik", „zeep deák zokkal dichyri ez warost az megh tartott hywsegben"} De a fejedelem részéről sem hiányozhatott a bölcsesség, annak felismerése, hogy az országgyűlés színe előtt tett esküjének megfelelően a város törvényeit, intézményrendszerét is tiszteletben kell tartania. Ha voltak is súrlódások a fejedelem és a városi közösség között, ezek nem vezettek pártütésre, erőszakos cselekedetekre. A Báthoryak esetében ilyen súrlódást okoztak és tették időnként feszültté a viszonyt az unitárius várossal a négy 1 A Báthoryak szövevényes családi kapcsolatait, egyes tagjainak jellemzését, vagyonukat és a velük foglakozó szakirodalmat illetően lásd HORN, 2002. 2 KmOL, KvLt, Tanácsi jegyzőkönyvek 1/3 (régi jelzet: V/3.). 256. Vö. KISS, 2003. 193. 3 KISS, 2003. 145-146.