Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)
III. Családtörténeti tanulmányok - Lakatos Sarolta: A Nagykállói Kállayak a 16. század második felében és a 17. században
Jármyak, Ferenczyek, Kálnássyak, Tömösváryak stb.), Borbála pedig Bárczay Ferenchez. Apjuk pedig mindent elkövetett, hogy örökségét a leányaira háramoltassa. Feleségével, Szakolyi Borbálával együtt, ez ügyben szerződéseket kötött a fiággal: Kállay Ferenc™, Miklós™ és János™ testvérekkel. 35 Kállay Lőrinc azzal érvelt, hogy „ az Kállai Jószágnak vitéz Kallaj Giörgi halála utan, sok faradságával, költségivell, az ö Felseghe Szepesi Kamarája kéziből megh szabaditvan, az Nemzetes Szakoli Borbála Asszonnak ö Kegyelme szerelmes házas társának hazassogoknak idein, attia hazaiul hozótpenzit is a Joszag megh szabadítására költöte. " A fiág hasonló atyafisággal kívánta ezt meghálálni, és ötezer magyar forintban kötötték meg 1613-ban Lőrinc részét a két férjezett leánynak Oroson, Lökön és Eszláron (Oroson nemesi kúriát is). Cserében viszont kötelezték Lőrincet, hogy mutassa be, adja át a „privilegiomokat, feokippenaz Original es az Armalist" a fiágnak. Intették továbbá Lőrincet, hogy sem ő, sem a leányai vagy utódaik a Kállay jószágból semmit el nem adhatnak, legfeljebb zálogban, hogy a fiág mindenkor megválthassa. Külön kitértek a kéri malomra, ami Miklóst (l) illeti, és a kéri földön lévő Bardos Erdőre, ahonnan „mostis az Tunioghiakszüntelen hordnak", noha több írás szerint Lőrinc ígérte, hogy nem ad el semmit, ahogy Beszterecen sem zálogosít többet. A fiág megengedte a leányágnak, ha a perlekedő Vitéz Kállay leányág a Lőkös Kállay fiágtól elnyeri a vitatott jószágokat, s ha a fiágnak magva szakadna, a Lőkös Kállay leányág függetlenítse magát a Vitéz Kállay leányágtól a jószágok elnyerésében. Kállay Lőrinc a fentebb leírt egyezség létrejöttében Lónyay András kallói várkapitány közbenjárását is igénybe vette. Az ő színe előtt létrejött egyezségben 36 is hangsúlyosan megfogalmazódott: „mint hogi az Leveliknek tartása" mindig a família legidősebbjét illette, most Kállay Lőrincnél vannak, aki adja át azokat Kállay Miklós 0 ' kezébe, a jószágok oltalmazása végett. Kállay Miklós' 1 ' a végrendeletében 37 szintén leírta, hogy a Kállay jószágokról való levelek és privilégiumok Kállay Lőrincnél voltak: „S mikor közöttök szegény Bátyám a Leány agra nézendő Jószágra szolókat nem talált, hanem látván Szegény eö is hogy könnyen mi sem adnánk, köté magát akkorbely Kállay Kapitányhoz Lonyai Andráshoz kinek mindgyárást Prokátorságáért adott Kalló Semjénben hat ház Jobbágyot hatszáz forintban, azután izene, hogy lássuk, adgyunk Jószágot az eö Leányinak az övéből, mertha nem adunk, az Isten ugy segélye, minden Jószágát Lónyai Andrásnak adgya mind az Jószágról való levelekkel együtt minden Privilégiumokat. Ezen mi tractalván hárman, én magam, Kállay Ferencz és János Eöcsem ugy végeztünk hogy a 'maga Orosban való, Leökben való, Eszlárban való reszet oda adgyuk. Ez alatt szegény Kállay János Eöcsenk ki halván közzülünk, eö a Káptalanba nem jöhete, hanem mi ketten szegény Kállay Ferenc Bátyámmal, oda attuk, és kötöttük azokat a Jószágokat öt ezer Magyari forintban, mellyet Szegény Bátyám Kállay Lörincz holta után egynehány esztendeig bírván Bancsi Jánosné Asszonom Kállay Anna, és Bárczi Ferenczné Asszonom Kállay Borbála. Én osztán ugy váltottam ki töllök feleségemmel Karvay Orle Judith Asszonnal eöt Ezer eöt Száz Magyari forinton. " Mindezekkel együtt Kállay Lőrinc ivadékai a 17. század közepétől továbbra is jogot formáltak Lőrinc örökségére. A 17. században a legnagyobb veszteséget az ősi fészkük, Kalló elvesztése jelentette. Kállay Lőrinc és Kállay Ferenc, Miklós, János testvérek 1604-ben így könyörögtek: „Német 35 Uo. Appendix No. 1-41. No. 20., Fasc. 1. No. 40., 84. 36 Uo. Appendix No. 1-65. No. 19. 37 Uo. Fasc. 3. No. 257.
