Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)
III. Családtörténeti tanulmányok - Lakatos Sarolta: A Nagykállói Kállayak a 16. század második felében és a 17. században
Moldvát és Havasalfődétis birna; akkor egy Dan Vida nevü Oláhfi Embert Havas alfödének Vaydájává tészön, Kit mikor az Török Császár onnét ki veretöt volna, és helyében az Portatol Constantinapolybol Raduly Vajdát küldötte és alatta volna, Dán Vida Vayda Budára Sigmond Királyhoz megyén, és az dolgot alázatos könyörgésével együt, az Királynak lábaihoz borúiván, meg jelönt és az Királyiul hadat kér maga melé, Rádul Vajdának Havas alföldéből való ki verésére. Akkor Sigmond Király körűlőtte lévő jóságos cseleködetökkel tündöklő hiveit meg tekintvén, az Dán Vida Vayda segítségére sok számú vitéz magyarokh előtte Generálisul Kállai Jánost botsátotta, ki mikor Erdély országban nagy bátorságai az Török Nemzettel szömben szállót volna, azokat meg verte, és Rádul Vajdát önnön maga személyében elevenön el fogta és az harcznak győzedelmes ki menetele után Sigmond Császárnak Budára bé vitte, kiért sok szép Jószágokkal (mellyeket ez óráig az betsületes Kállay Nemzetség bír) az jó emlékezetű Császár és Magyar Országi Király az meg nevezőt Kállay Jánost meg ajándékozta, és condecoralta. " (Megjegyzem, ez a Kállay János az 1636-ban elhunyt Kállay Miklós ükapja volt.) Tekintsünk most el a megnevezett Kállay János vélt-valós „generálisságától" stb., a figyelmet a „ condecoralta " szóra szeretném fordítani. Luxemburgi Zsigmond kezében egyetlen kitüntetés állt rendelkezésre, és ez a Sárkány Rend (vagy Sárkányos Szövetség, Sárkányos Társaság) jelvénye volt. Jóllehet Zsigmond a Rendet (alapítólevél: 1408) Magyarország legelőkelőbb és leghatalmasabb uraival kötött politikai szövetsége (Erzsébet leánya trónutódlásának biztosítása céljából) és az eretnekek elleni szüntelen harc jegyében alapította, nem fukarkodott annak kitüntető jelleggel történő adományozásával sem. A rendjelvény a körré görbült, már legyőzött zöld sárkány lett, amint farkát a nyaka köré tekeri, hátának hasítékában a vörös kereszttel - jelképezvén az ártalmatlanná tett gonoszság megtestesítőjét. (A Szentszék korabeli felfogása szerint ugyanis az eretnekek nem egyebek sárkány- és kígyófajzatnál.) Zsigmond a Rendet kiterjesztette az egész német birodalomra, sőt a rendtagság adományozása átcsúszott a császár német birodalmi kancelláriájának a kezébe. A szakirodalom közel egységes abban, hogy Zsigmond halálát követően a Rend itthon elenyészett. 6 A tagnévsorok veszendőbe mentek, a Rendhez való tartozást csak a heraldikai ismérv pontosítja: pl. a Csapy, Károlyi, Kölcsey, Nadányi, Kállay stb. családok címerpajzsait a zöld sárkánnyal körítették. Noha a Kállayak címeradományozására vagy címerüknek az eredetére ez idő szerint adományozó okiratot nem találtam, az idézett forrás, a falerisztikai szakirodalom és Vajay Szabolcs vonatkozó kutatásai 7 alapján vélelmezhető, hogy a Kállay címerben lévő sárkánymotívum s valószínűen maga a címerük is, feltehetőleg Luxemburgi Zsigmond magyar király adománya. A 16. század első feléből Egyed főágán Vitéz János alias/aliter Bonaventura de Kis-Kálló, 8 Mihály főágán pedig Kállay Lőkös János i5) személyét kívánom kiemelni. Vitéz János 1521ben egyedi címert nyert II. Lajos királytól, 1522-ben Szörényi bán, 1524-ben és 1526-ban részt vett a török elleni csatákban (Mohácsnál rövid ideig török fogságban is volt), majd Szapolyai pártján állott. 9 Kállay Lőkös János (5) 1526-ban II. Lajos királytól donációs oklevelet nyert, 10 6 A Sárkányos Rendről ír pl. FELSZEGHY, é. n. 441-448.; SEELMANN, 1793.; СПАССКИЙ, 1963. 68.; MAKAI - HÉRI, 2002. 21-22.; ZOMBORI, 1988. 160-163. MERICKA, 1974. 150. szerint az utolsó hír a Rendről 1497-ből való, amikor meghal Peter von Edesberg sárkányos lovag. 7 VAJAY, 1987. 699.; VAJAY, 2002. 1. köt. 353. és 2. köt. 453. 8 MOL, P 343. Ser. I. 2. cs. Saec. 1500. Fasc. 5. No. 413., 428. „Joannes Wytez aliter Bonaventura dictum Kis-Kállo"; Uo. Fasc. 5. No. 432: „Bonaventura Vitéz de Kiss Kalló"; Uo. Fasc. 6. No. 567.: „Georgium filium Joannis Vitéz, fdii alterius Joannis Vitéz, alias Bonaventura de Kiss Kalló ". 9 NYULÁSZINÉ, 1987. 64., 128. 10 MOL, P 343. Ser. I. 2. cs. Saec. 1500. Fasc. 5. No. 476.
