Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Németh Péter: Egy hős és felmenői

Bátori 1432. szeptember 7-én Csaholyi Jánossal, Csáki Istvánnal és rokonával, somlyói Bátori Szaniszló fia Istvánnal együtt felszólítást kap, hogy mint kapitányok Szatmár-, Kraszna-, Ugocsa- és Szabolcs megyei csapataikkal a Sempte körül gyülekező királyi sereghez csatlakozzanak az eretnek csehek ellen.

30 Ez a mozgósítás nem volt sikeres, mert a husziták elleni fellépés eredménytelen maradt. Bátori tehát 1433 nyara és 1434 októbere között a bátori udvarházban végre a család birtokügyeivel foglalkozhatott népes családja körében.

31 Zsigmond király 1437. december 9-én bekövetkezett halála nem okozott törést hivatali pályafutásában, mint ahogy a birtokait is érintő az évi parasztlázadás sem.

32 A gond Zsigmond utódja, Albert király váratlan halálával, 1439-1440 telén kezdődött, Bátorinak a kormányból történt kiejtésével. A Zsigmond által kinevezett tisztségviselői karban történt nagyobb változás - nyilván nem függetlenül a kettős királyválasztás eseményétől - ekkor, 1440-ben figyelhető meg, amire sokszor magyarázat sem adható a történtekre.

33 Erzsébet királyné ugyanis - mert tagja volt az I. Ulászlót megválasztó küldöttségnek - az országbírót 1440 májusában leváltotta, talán le is csukatta s helyére Kórógyi Jánost nevezte ki.

34 Az országbíró taktikusan járt el, amikor - hosszú tépelődés után - a lengyel király oldalára állt: birtokai az Ulászló-párti bárók, a Kusalyi Jakcsok, a Perényiek, a Rozgonyiak kiterjedt északkelet-magyarországi uradalmai között terültek el, s tudta, ha Erzsébet, illetve fia oldalán marad, ezt a lépését birtokai elkobzásával szenvedi meg, földönfutóvá válik. Ám talán éppen hosszú taktikázásának lett a következménye, hogy noha kezdetben Kórógyi országbíróságát I. Ulászló király elismerte, a poszt több mint egy éves üresedése után mégsem rá, hanem Rozgonyi Györgyre esett végül a király választása. Mellőzését több eseménnyel tudjuk igazolni: 1) 1440-ben nincs ama 13 báró és előkelő között, aki felhatalmazást ad, hogy Krakkóban I. Ulászlónak az országba történő bejövetelét megsürgesse.

35 2) Nem szerepel I. Ulászló azon hívei között, akik menlevelet adnak Erzsébet hívei részére.

36 30 MOL, Dl. 80384; ZICHY, 1871-1931. 8. köt. 482. 31 1433. ápr. 17.: MOL, Dl. 12501 (eredeti), 54814 (másolat), Bátori Péter fia János fia István és Tamás, Bertalan testvérei megosztoznak javaikon. 1433. nov. 12.: MOL, Dl. 30169, a Bihar megyei, Toldi Pál-féle birtokok zálogjogának a rendezése. Feleségét illetően Engel Pál tévesen hivatkozik a MOL, Dl. 54078-ra, mert az oklevélben Bátori István nővéréről és annak leányáról, Kláráról esik szó (Középkori magyar genealógia. MTA Történettudományi Intézete, 2001. CD-ROM. (Arcanum Adatbázis). Első feleségét, Tarkői Margitot 1428-ban említik, amikor V. Márton pápától hordozható oltár tartására kapnak engedélyt (LUKCSICS, 1931. 1040.). Engel (lásd fentebb) tévesen tekinti második feleségének Túróci Orsolyát, mert ő Bátori Szaniszló fia István felesége (LUKCSICS, 1931. 1041.). Bátori István második feleségét, Borbálát (1445. ápr. 10.: MOL, Dl. 13843; 1446. jan. 3.: MOL, Dl. 13901; 1447. jún. 20.: MOL, Dl. 14093; 1451. febr. 1.: MOL, Dl. 81008; ZICHY, 1871-1931. 9. köt. 277.) Engel (lásd fentebb) Butka-i (Zemplén m.) leánynak, Fügedi Erik a Betlen (Belső-Szolnok m.) családból származónak állítja (Ispánok, bárók, kiskirályok. Bp. 1986. 377.). Egyiknek sincs igaza: Butkai Borbála (1450: MOL, Dl. 66921) és Betlen Borbála (1453: MOL, Dl. 62868) a jelzett időben még hajadonok voltak. Fiai András, Péter, István, Pál, László és Miklós (1446. jún. 26.: MOL, Dl. 13934), illetve János (1431. szept. 20.: MOL, Dl. 98899 /eredeti/, 98894 /másolat/, KÁROLYI, 1882-1897. 2. köt. 133-140.), aki 1446-ban már nem él. 32 A Bátoriak és birtokuk, Tarpa szerepéről a parasztháborúban: lásd NÉMETH, 2002. 36-38. 33 Vö. C. TÓTH, 2004. 20. 34 Bátori István országbíró utolsó ismert kiadványa 1439. nov. 13.: MOL, Dl. 44272. Egy lengyel forrás szerint 1440. jan. 18-án még országbíró (ENGEL, 1996. 1. köt. 10.), 1440. jún. 2-án már volt országbíróként titulálják (MOL, Dl. 55208). Kórógyi János első említése 1440. jún. 15.: MOL, Dl. 13554, az utolsó 1440. okt. 15.: MOL, Dl. 33620 (ENGEL, 1996.). Bebörtönzéséről Fügedi ír (lásd 31. jegyzet). 35 1440. márc. 12.: MOL, Df. 289127. 3

6 1440. jún. 15.: MOL, Dl. 13554.