Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Soós Kálmán: A Mic-bán monda eszenyi változatai. Adalékok a Bocskai család genealógiájához

könnyen kiűzte az azzal nem rendelkezőt uradalmából. Vár, illetve kastély építéséhez azonban a középkori Magyarországon királyi engedélyre volt szükség, ilyen kiadásáról viszont Eszeny tekintetében nincs tudomásunk, így keresett építményünket nem hozhatták létre a jelzett időszakban sem. Állításunkat támasztják alá Fügedi Erik kutatásai is, aki az 1970-es évek derekán számba vette és térképre vitte az 1300 előtt felépített várakat. Míg ezek között régiónkból ott szerepel Bereg, Boronka, Nyaláb, Visk vagy például Szőlős, addig Eszenyt hiába keressük.

42 Nem találjuk meg Fügedi hatalmas adattárában sem,

43 amelybe bekerültek a korán - a 14. században - elpusztult és többé nem szereplő erősségek is. Baksa Simon leszármazottainak eszenyi rezidenciája tehát, úgy néz ki, még ekkor sem állott. Megjelenésének regisztrálása tekintetében egy másik, a Csorba Csaba által összeállított várjegyzék

44 értékes számunkra. A benne foglalt adatok amellett tanúskodnak, hogy a Csapiak eszenyi erősségét a 16. század 60-as éveiben említik először a források, a Magyarország északkeleti részén dúló várháborúk (1561-1565) - János Zsigmond, Erdély első fejedelme (1556-1571) és az ellenkirály, Ferdinánd (1526-1564), majd utóda Miksa (1564-1576) érdekellentéteinek egyik megnyilvánulása - kapcsán. Egy ide vonatkozó 1561. szeptember 29-i jelentésből arról értesülünk, hogy a „Magyarország választott királya" címet viselő János Zsigmond a Ferdinánd-párti Kisvárda és Atya várak körülzárására „Szamosszeg közelében, Olcsva helységben... erősséget emelt, melyet a hír szerint Szentmárton, Eszeny és Tárkány megerősítése fog követni... "

45 Három év múlva viszont egyértelműen bizonyítható a szóban forgó erősség létezése. 1564-ben ugyanis már azt jegyezték fel, hogy Hadad bukását rövid idő alatt nyomon követte többek között Valkó, Bátor, Szentmárton, Halmi és Eszeny erősségeinek megvétele. Október közepéig a tiszántúli vidék északi felében csupán Ecsed és Kisvárda maradtak meg a királyi csapatok kezén 46 A két 16. századi forrásrészlet sajnos nem árulja el a megerősítés mértékét, ezért arra csak következtetni lehet. A pénz és idő hiányában téglából, kőből építkezni amúgy is alig tudó középnemesség, ahová az Eszenyiek és a Csapiak is tartozhattak, János Zsigmond fejedelmi kérésére vagy nyomására - ami politikai és hadi érdekből fakadt - bizonyára a már régebben alkalmazott ismert technikával, fából-földből emelt palánkvárak formájára erődíthette vidéki otthonát. Az írott forrásokban szereplő és castellumnak nevezett erődített nemesi lakóházak tekintélyes részét ugyanis ilyen várakhoz hasonló palánkok, általában földből és fából épített külső védőművek övezték. Ez történhetett Eszenyben is, nyilván a gyorsaság - a várháborúk - miatt. Feltevésünket látszik igazolni az a magyarországi várépítéssel foglalkozó szakirodalom, miszerint középkori kőváraink elnevezésére az oklevelekben mindig a latin „ Castrum " szót használták. A méretekben mutatkozó különbségek mellett a kővárakkal szemben a castellumok anyaga többnyire fa volt, sem hadászati jelentőségük, sem védelmi erejük nem közelítette meg azokét. Azonkívül nem tartoztak hozzájuk nagy uradalmak, hanem erődített földesúri székhelyek voltak állandó őrség nélkül. Az ide vonatkozó kutatások azonban azt is hangsúlyozzák, hogy a valóság sajnos ezen a téren sem volt ilyen egyszerű. A kastély szó ugyanis egyrészt gyűjtőfogalom, amely éppen ezért elmossa a különböző típusai közötti különbséget, másrészt az elnevezés nem ugyanazt az épületformát jelentette a 14-15. vagy a későbbi századokban. A latin, illetve magyar nyelvű oklevelek többsége tudniillik a castellumot és a 42 FÜGEDI, 1977. 43 Uo. 97-214. Az adattár 330 erősség nevét és fontosabb adatait veszi jegyzékbe. 44 CSORBA, 1974. 177-236. 45 A jelentés eredetije a bécsi levéltárban. Erre lásd LUKINICH, 1913. 380. 46 Uo. 594.