Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

I. 17–18. századi források - Balogh István: Szabolcs vármegye katonai terhei a 17. század végén (1682–1690)

Eltiltja a katonai parancsnokokat attól, hogy a forspontot túl messzi útra kényszerítsék: „A Tiszán innenieket Tiszántúlra, vagy a Tiszántúliakat Tiszáninnenire, az alsó-magyarországiakat Felső-Magyarországra... amint erre az alsó-magyarországiak sírva megkerestek." (21. pont) Mindezeket áthelyezés esetén az előbbi parancsnok köteles utódja tudtára adni. „Elmenetelekor úgy viselkedjék, hogy a lakosoknak az általa elvitt javak miatt ne legyen okuk pereskedni, az új szálláshelyén ne legyen okuk félelemre, vagy ami igen gyakori, el is futni. " (22. pont) A záradékban kifejezi azt a reményét, hogy mindezeket pontosan megtartják és megszokott buzgalommal teljesíteni is fogják. A rendelkezésre utólag - száz év múlva - a levéltárat rendező Schemberger Ferenc a „Regulamentum" címszót írta. Ez az irat nem az 1848-ig fennálló rendelkezések első példája, hanem első kísérlet az állandó hadsereg és a megyei, városi hatóságok között elbírható mindennapi viszony rendezésére. Az ezután még teljes évtizedig tartó török elleni felszabadító háború, valamint az ez évben Franciaországgal kitört háború miatt az állandó hadsereg tartását lehetővé tevő adókivetés is állandósult. Az állandóság elviselhetővé tételére irányuló első kísérletet a következő évek és az 1703-ban kitört Rákóczi-felkelés bizonyította, hogy nem nagy sikerrel járt. A nyár folyamán a még mindig török kézen levő Várad ostroma komolyabb erővel indult meg. Corbelli tábornok parancsnoksága alatt német és magyar katonaság igyekezett megakadályozni az ottani török őrség élelem- és zsákmányszerző „kicsapásait". Az ostromzároló katonaság ellátásáról Caraffa - most már az udvari haditanács elnöke - rendelkezése szerint Bihar vármegye elpusztult volta miatt Szabolcsnak kellett gondoskodni. Az uralkodó aláírásával erről augusztus 7-én jelent meg a parancs, de Schipko főhadbiztos már előbb is tudta, hogy Corbelli katonái számára Szatmár, Szabolcs és Ugocsa vármegyéknek havonta hétszáz mázsa húst, nyolcszáz köböl zabot kell adni és ötszáz kaszást kiállítani. A vármegye ezért az év hátralévő hónapjaiban vele volt állandó kapcsolatban: Apagyi György alispán és Tolvaj Ferenc követeknek sikerült lealkudni nála, hogy a vármegye száz szekér helyet csak huszonötöt adjon és száz munkást állítson ki.

65 Év vége felé a repartició kivetésének szokott rendje szerint megjelent az uralkodó által aláírt pátens, amely megállapította, hogy a törökkel folytatott háború tovább tart, és csak győzelemmel fejeződhet be. De most már, hogy megkezdődött a Franciaországgal való is „ettől a szükségtől kényszerítve hiánytalan kénytelen vagyunk Magyarország támogatását kérni. A reparticiót továbbra sem lehet elkerülni, ezért Szabolcs vármegye adóját az előző évihez hasonlóan 1689/98-ra ismét 2000 orális és 2000 equilis porcióban állapítja meg. Ahhoz azonban hozzájárul könnyítés képpen, hogy téli beszállásolás - a panaszok legtöbb forrása - ezen a télen nem lesz. " A vármegyének csak a magyar katonaság ellátásához kell hozzájárulni. A közös teher alól a főurak és a nemesek birtokait sem menti fel. Az adó és a porció behajtására kész katonáit a vármegye rendelkezésére bocsátani.

66 A kancellária és a Kollonich-commissio leveleiben megkövetelt, a katonai kártételeket hiteles formában igazoló jelentést elkészítő vizsgálat 1689 őszén történt meg, és az egész vármegyére kiterjedt. Az uralkodó által kiadott rendeletre gróf Csáky István országbíró, felsőmagyarországi főkapitány augusztus végén értesítette a vármegyét, hogy Csabay István királyi ember, Benkovics Ágost leleszi prépost, váradi püspök és Zeoley Pál kisvárdai plébános 65 Fasc. 107. No. 1. Thass, 1689. aug. 8.; Prot. 15. fol. 78/b. 79., 79/b.; Fasc. 107. No. 8. Félegyházi tábor, 1689. aug. 24. 66 Fasc. 108. No. 5. Augsburg, 1689. nov. 24.