Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Csorba Sándor: A Kölcsey nemzetségrend leírásainak forrásai, változatai

Habár az atyák tékozlását nem lehetett folytatni, Kölcsey Boldizsár fiai mégis hozzányúltak a megmaradt javakhoz, ugyanis 1705-ben Zsigmond és Ferenc négy földet vagy kaszálót és egy malmot zálogba adott Domahidy Lászlónak, 1708-ban Ferenc még egy milotai kenderföldet is Illyés Mihálynak, 1710-ben viszont egyelőre ismeretlen tartalmú levelet írt Domahidy Lászlónak, feltehetően a visszaváltások ügyében. (13., 55., 23. pont) Kölcsey Imre fiai felhagytak a zálogosításokkal. János 1713-ban alispáni bíróság előtt egyezséget kötött Domahidy Lászlóval arról, hogy a milotai telkeit bármikor kiválthassa a zálogsumma lefizetésével, valamint megyei küldöttség bizonyítványát kérte a Gáspárral kötött egyezségről, ahogyan a másik fiú, Dávid 1710-ben szintén alkut kötött Domahidy Lászlóval. (13., 55., 23., 28., 72. pont) Kölcsey Sámuel 1800. december 28-án végrendelkezett,

31 előtte feljegyzéseket is készített.

32 Ezekben leírta magáról, hogy Kölcsey Ferenc és Lővei Borbála fia és az apósa Félegyházi Ferenc. Szüleire vonatkozóan közölte, hogy néhai Lövei Borbála első férje Beleznai János volt, akitől egy gyermeke, Beleznai Zsófia született, míg második férjétől, Kölcsey Ferenctől négy testvér, időrendben: György, Sámuel, Ferenc és Dienes. A lehetséges örökösöket felsorolva Ferenc testvérének és feleségének, Nagyidai Évának a fiait említette Lajos, Pál, Sámuel és Dienes, valamint Dienes és Varjú Sára fiait, István, Péter, Sándor és Bálint személyében. A birtokszerzés eseményeiről feljegyezte, hogy Kölcsey László utódaitól megszerezte az Almosdon lévő Debreczeni-féle negyedrészt, valamint segítette a négy testvérnek a Domahidyek ellen indított processzusát, azaz peres eljárását.

33 A nemzedékrend újabb tagjairól a 18. század végétől kezdve anyakönyvi adatokkal találkozunk. Ezeket a táblázatainkban rögzítjük, míg a kölesei, csekei, milotai és álmosdi református egyházközségek irataiban található adományozások nyomait, illetve a ma is megtalálható templomi tárgyak adatait ide is leírjuk: 1622-ben Magdolna hímzett térítője Kölesén, 1688-ban Pogány Anna kelyhe Kölesén, 1714-ben Kölesei Ferenc és Lővei Borbála óntálja, 1724-ben fedeles ónkupája Csekén, 1715-ben Kölcsey Imre, Dávid, László óntányérja Milotán, 1765-ben Kölcsey Sámuel és Félegyházi Julianna keresztelő kancsója és óntálja Almosdon, 1768-1769-ben Költsei György és Komáromi Anna mennyezetkoporsója Kölesén, 1788-ban Kölcsey Gáspár és Somosy Anna ónkupája Milotán, 1802-ben Költsey István Csekéből és Sámuel Alomosdról tett alapítványa a csekei református egyházközség számára, 1860-ban Miskolczy Lajosné Kölcsey Klára ezüstkelyhe Álmosdon. Forrásaink között tudhatjuk a Varjú család leszármazási táblázatát, amelyben az áll, hogy Varjú Bálint (7-1765) és Mándy Anna (7-1772) fia Kölcsey Dénes (7-1795. jan. 2.), felesége Varjú Sára (7-1787. dec. 26.) és az ő fiuk Kölcsey Péter (1751?-?), akinek felesége Bölöni Ágnes (1767. ápr. 20.-?).

34 Itt említjük meg, hogy a milotai Kölcseyek egyikének a kölesei és csekei Kölcseyek ellenében kezdeményezett peréhez az utóbbiak mint alperesek csatolták a maguk leszármazási táblázatát azzal a megjegyzéssel, hogy a kapcsolódó milotai Kölcsey ágat „ Ő tartozik jobban tudni"?

5 Ebben leírják, hogy Kölcsey Boldizsár és Almásy Margit fia Költsey Ferenc, akinek a felesége Lövey Borbála, az ő utódaik: Költsey Sándor, György (felesége Komáromi Anna), 31 PIMKt. V 3998/53/10. 32 Uo. V 3998/54/9. 1799. márc. 14. 33 Lásd a Foglalat adatait! (30. jegyzet) 34 PIM Kt. V 3998/51. A táblázat készitése idején Kölcsey Péter és Bölöni Ágnes még élt. Elhalálozásuk időpontja 1796, illetve 1802. 35 MOL, P 441. 7. cs. 1837. május 6.