Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Csorba Sándor: A Kölcsey nemzetségrend leírásainak forrásai, változatai

[Kölcsey] Cseke, Januar 7d. 1831. Büszke Magyar vagyok én; keleten nőtt törzsöke fámnak; Nyúgoti ég forró kebelem' nem tette hideggé; Szép 's nagy az a'mi hevít; szerelemmel tölti be lelkem' Honni szokás és föld; örököm kard, s ősi dicsőség. Nyúgoszik az zöld lombjai közt a' nemzeti beknek, Ez ragyog újra, midőn tele fénye dalomnak elönti, 'S színe' varázs sugaraiban szállítja fel ismét Őseim' árnyaikat, kik az őszkor' napjait élték, Kölesei nemzetség, Ete' hü maradéka, kit egykor Don'hullámi körűi, a'Hétmagyar'eggyike hős Ond, Lángölelés'zálogja gyanánt neje'karjairól vőn. Vígan laktanak ők rohanó Tisza 'partjai mellett, 'S hol vadon arnyak alatt barnán viszi habjait a' Túr; Mígnem az elkomorult sorsnak nyila dúlva röpült le, 'S könypatak áradozott a' bánatölelte teremben, 'S áldozatát vérben fogadd vala boltja 'sötétén, Elsiratott hamvak közt, a' Czégényi Monostor. A vers megállapításai Szirmay Antal leírásait követik, vagyis a Kölcsey nemzetségnek azt a folyamát mutatják, amelynek őse Ond honfoglaló vezér, akit Ete nevű fia követett. Ezt erősíti meg a Don említése, amellyel a folyó mentén létezett Szcítiára, a magyarok őshazájára utal. Ennek és a cégényi monostornak az említése egybeesik az idézett, Szemere Pálhoz írott önéletrajzi levelében foglaltakkal, nevezetesen azokkal, hogy a Kölcsey nemzetség Ázsiából veszi eredetét, emberemlékezet óta Szatmár vármegyében él, és a 13. századig visszanyúlóan vannak okirataik a családok levéltáraiban. Ezek tényeit Szirmaynál is láthatta, ahogyan az Ondra történő utalást is megtalálhatta Anonymus Gesta Hungarorum című művének hatodik részében. Ilyenképpen bizonyos lehetett abban, hogy a családi hagyományban is élő előtörténet hiteles tudósításokkal bizonyított, hiszen a Czégényi Monostor alapítólevele 1181-ben kelt, építtetőjének neve Kölese ispán volt. Megjegyezzük, hogy a hivatkozott nemzetségi levelekre vonatkozóan három újabbkori visszatekintő adatunk van: 1802. február 2-án a Kölesén élő Kölcsey István kilenc donációs pergament említ,

9 ebből kettőt megnevez egy év és hely nélküli Foglalat című irat: Lajos király 1345. évi Donatiója és Eszterházy Pál Palatínus Donatiója az 1642. évből,

10 e kettőből egyet pontosít a Kölcsey Lajos, Sámuel és Dienes 1815-ben kelt perlevele, amelyben így fogalmaznak: „a régi királyi adományinál nevezetesen pedig az 1345. eszt. Szent Egyed napján az az l.ö. September tett Költsey família osztályánál... "

u A magyarországi családkutatás átfogó összegzését Nagy Iván 1857-től megjelent kötetei teremtették meg.

12 Őt is Szirmay leírásai vezették, de hangsúlyossá tette a Kende családdal közös törzs létezését is. Ez utóbbit annyira, hogy a Kölcsey családról szólva töredékes 9 PIM Kt. V 3998/53/14. 10 HBML, XIII. 17. 2. d. 56-60. 41. pont 11 MOL, P 441. 6. cs. 12 NAGY, 1857-1865.