Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - H. Németh István: Szabolcs megye birtokviszonyai a 16. század második felében a dikajegyzékek tükrében

néhány ezer forintnyi összeg helyett, ami a tizedek bérletére, valamint a tizedszedők fizetésére adtak ki, mintegy 100 000 forintra lett volna szükség, hogy a várakban állomásozó katonaságot elláthassák. Szabolcs megye esetében az Erdéllyel szemben felállított Kalló és Szatmár is jelentős várvédelmi központként kiemelt szerepet kapott a Szepesi Kamara által gondozott várak között. Láthattuk a megyei nemességet sorra vevő kis áttekintésből, hogy mind a nagybirtokos nemesség, mind pedig a középbirtokosok között jelentős változások történtek ez alatt a fél évszázad alatt. Ennek részben politikai (főként a közeli Erdélyi Fejedelemség megszületése), részben demográfiai okai voltak. Felmerül a kérdés, vajon mennyire változott meg a nagy-, közép- és kisbirtokos nemesek aránya a megyén belül? A vizsgált hat adójegyzékből négyet választottunk ki, hogy reális képet nyerhessünk a vizsgált megye nemességéről. Mint az eddigiekből kiderült, nem az egyes személyeket vettük górcső alá, hanem a családokat, vagyis az olyan kis- vagy közepes birtokkal rendelkezőket is a család egyeteméhez - és így esetlegesen a nagybirtokosokhoz való tartozást erősítettük - számítottuk, akik egyébként nem tartoznának a nagybirtokosokhoz. Módszerünket mégis a sok közös birtoklású jobbágyporta, valamint a hosszabb időintervallum indokolta. 1549-ben a nagybirtokosokhoz (és itt a túlságosan kényszerűnek tekinthető 100 porta feletti nemességet értjük, alkalmazkodva Maksay Ferenc monográfiájához) a megye adózó portáinak 44 és fél százaléka tartozott, a középbirtokosokhoz (11-100 porta) 38,4 százalék, míg a kisbirtokosok aránya csak kevéssel haladta meg a 17 százalékot. Az ismertetett változások ellenére ez az arány nagy vonalakban a század második felére végig igaznak bizonyult: a 100 adózó porta feletti birtokosok a porták közel 33 és fél, 36 és 38 százalékát tudhatták a magukénak 1566-ban, 1574-ben és 1598-ban. A kezdeti több mint 44 százalék ismeretében ez az arány eleinte csökkenő, majd lassan emelkedő tendenciát sejtet. Jó lenne tudni, hogy a 17. században milyen irányt vett, mivel csak így tudnánk reális tendenciát sejteni a számok mögött. A kezdeti nagy eltérés a királyi birtokok feltűnésére is figyelmeztet, de az is okozhatta, hogy 1549-ben a megye egy része még a János Zsigmond mellett állók kezén volt. A középnemesség aránya a kezdeti 38 és fél százalékról a sokkal nagyobb arányú 45^16 százalék körül stagnál, míg a kisnemesek által birtokolt adózó porták a megye összes adózó portájának a 18-20 százaléka volt. A számok a birtokok kis arányú aprózódását sejtetik tehát, de miután adómentességet főként a nagybirtokosok kaptak (nem kicsiny falvaikra és mezővárosaikra), így forrásunknak vannak olyan hiányosságai, amelyek befolyásolhatják a végeredményt, további vizsgálatok hiányában nem merünk további következtetéseket levonni. A birtokarányok változásai mellett Szabolcs megye esetében is szembesülhetünk a Szakály Ferenc által több mint negyed százada részletesen bemutatott folyamattal, vagyis a hódoltsági kettős adóztatással. A megye első teljes dikaösszeírásában nem találkozunk túl nagy pusztítással, csupán helyenként szembesülhetünk ezzel. Az 1566. évi dikajegyzéktől kezdve azonban egyre-másra jelennek meg nagy számban a deserta (elpusztult) falvak, illetve porták. Sőt, 1566-től kezdve a vármegyét összeíró dikátorok külön jegyezték fel a vegyes adózású, vagyis a töröknek is adózó, valamint a tisztán a Habsburg részre adót fizető településeket és azok birtokosait! A megyei dikátorok által összesített adótételekből könnyedén megállapíthatjuk a hódoltatott települések és adózók arányát. Az adózók közül 1566-ban 15,7 százalékát adóztatták a határ másik oldaláról, míg 1574-ben fordult a kocka: a tisztán a magyar részre adózók aránya a teljes adózóknak mindössze 26 százaléka volt, a többi vegyes adózású porta volt! 1588ban nagyjából ugyanannyi hódoltatottat mint a magyar hatóságok által adóztatott portát számoltak össze, míg 1598-ban az ún. hosszú háború időszakában - feltehetően az addig elért sikereknek köszönhetően - ismételten fordult a megyében tapasztalható hódoltatás mértéke: a