Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)
III. Családtörténeti tanulmányok - Kövér György: Biográfia és családtörténet: Solymosi Eszter és caládja
Kohlmayer boltjáig az Ófalu északi részéig negyven percig tartott, tehát meglehetősen hosszú volt. 70 Huriné körülményes elbeszéléséből úgy tűnik ki, hogy a leány maga ajánlkozott a boltba menni: „A kis leány azt mondta: Van Kohlmayernél, lemegyek, amig maga meszel és hozok. О aztán a kis edényt szedte a pitarből [sic!] és megmosta. Aztán kiszólt a végső ablakomon, hogy adjak neki pénzt. En bementem a szobába és azt mondtam, hogy itt van egy garas, hozz kindruszt, vagy ha úgy nem jut eszedbe: bécsi kormot. így a kis lány 4 kr[ajcár]ral elment. Lánczynénak átkiáltottam, hogy nem hozat-e valamit? Dehogy nem! En utánna kiáltottam a leánynak, de már akkor anyja kertje szögleténél volt. Egy menyecske, Csordás Gáborné, adott neki patkó-szegre egy garast, úgy aztán ő ezzel a 7 kr[ajcár]ral ment el. " Déltájban, amikor még nem érkezett meg a leány, először arra gondolt, „ hogy beteg talált lenni; mert a kis fiam is hirtelen lett beteg és úgy halt meg. Hát azt gondoltam, hogy talán a früstöktől megzabált. " 71 Csak később indult a keresésére, először a belfaluban, a nővérénél, Solymosi Zsófinál tudakozódott, aki akkor Rosenbergnél, a volt metszőnél, majd boltosnál szolgált, majd értesülve arról, hogy Zsófi Esztert hazafelé sietni látta, visszatért Újfaluba. Csak ekkor érdeklődött az anyánál, aki elmondása szerint nem is tudott arról, hogy leánya Ófaluba, a boltba távozott. Az anya ezután kezdte keresni a leányát. Hivatalosan azonban csak harmadikán, hétfő este jelentette be a falu bírájánál eltűnését. 72 Az anyja által Vencsellőn, április negyedikén a szolgabírónak diktált személyleírás szerint Eszter „14 éves", „magas volt, de mint nő nem kifejlett", „kerek", „barnapiros" arcú, szeme színe „fekete", haja „rövid", szintén „fekete", „csendes, szelíd" természetű. 73 Ezekkel a jelzőkkel rendelték el körözését. Nem követjük itt nyomon a leány keresésének, az eltűnés ügyében indított vizsgálatnak a menetét. Akármi is történt, sohasem derült ki, hogy valójában mi lett vele. Akik utoljára látták, a belfalu széléig tudták nyomon követni mezítlábas lépteit. Pontosabban még a vizsgálat során Solymosi Zsófi arra emlékezett, hogy amikor Eszter „ Tótfalu felé " sietett „messze utána nézett, és sem előtte, sem utána nem látott haladni senkit. " 74 A tárgyaláson viszont konkretizálta a dolgot: látta „a Papp József malmáig, míg el nem haladt"? 5 Egy év múlva a tárgyaláson már a további útvonalra is kerültek elő szemtanúk. Ekkorra kiderült, hogy a szárazmalomban Tanyi Gábor őrölt aznap délelőtt. A lovat hajtva kinézett az útra és látta Esztert oda- és vissza is menni. 76 A tizenhat esztendős Hajdú József szintén Ófaluból Újfalu felé „látta egész a Lánczi József-féle szögletig menni" Esztert. 77 Ugyancsak a tárgyalásra jelentették be tanúnak Kaposi József volt kisbírót, aki „Lánczy József kertjénél találkozott az Ó-Faluból visszatért Eszterrel... Utána nem nézett, mert nem messze az út 70 OSZK Kt. Fol. Hung. 1384. 27. Solymosi Eszter bevásárlási útja 71 VÉGTÁRGYALÁS (1883. jún. 22.). A történetet Lánczy Gáborné Kassala Teréz hasonlóan adta elő. Ő 1 krajcárért hozatott gáliczkövet. A harmadik szomszéd, Csordás Gáborné viszont 1883 nyarára meghalt. 72 SZSZBML, IV. B. 411. XIII. 133/1883. Farkas Gábor vizsgálati jegyzőkönyve (1882. máj. 26.) 73 OSZK Kt. Fol. Hung. 1847/1. 23. 74 Uo. 436. 75 VÉGTÁRGYALÁS (1883. jún. 23.). Arra a kérdésre, hogy amikor Eszter után nézett, nem látott-e arra embereket, ekkor is azt válaszolta, hogy nem látott. 76 Uo. (1883. jún. 28.) Tanyi Gábor 1882 őszétől katonának vonult be, s ekként jelent meg a tárgyaláson. Őt annak idején Bary nem hallgatta ki. Mint vallomásban elmesélte, Esztert szemrevaló leánynak látta, kérdezte is a malomban vele együtt levőket, „ hogy ki lehet az a szép lány. " Amikor Székely rákérdezett, hogy „ Oly leány volt-e Eszter, kit a legények megnéztek? " már visszakozott: ,JVem az, kis leányka volt, lehetett vagy 14 éves forma. " 77 Uo. Hajdú József (1883. júl. 9.). A kérdésre, hogy „ miért nem jelentkezett tavaly tanúságtételre ", azt felelte, hogy azért, mert „16 éven alóli személyeket nem fogadnak el tanúként. "