Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

III. Családtörténeti tanulmányok - Kövér György: Biográfia és családtörténet: Solymosi Eszter és caládja

Kövér György Biográfia és családtörténet: Solymosi Eszter és családja Szerencsésebb csillagzat alatt született történetírásokban a családtörténet már rég emancipálta magát függő helyzetéből. Nem pusztán „segédtudomány" lett (genealógia), s nem is egyszerűen a történeti demográfia egyik ága. Lawrence Stone egyik irányadó tanulmányában - többek közt - egyenesen a családtörténettől várta a társadalomtudományos történetírás megújulását.

1 Saját folyóiratai jelennek meg (Journal of Family History, 1976-; History of the Family, 1996-). Önálló historiográfiai-módszertani kompendiumai, nemzetközi összehasonlító tanulmánykötetei, összefoglaló szintézisei láttak napvilágot.

2 Egy-egy család több generációs történetének megírása is létjogosultnak számít. S nem csak a „királyok, hercegek, grófoké", s nem is csak a „burzsoáké"^, hanem nominális vizsgálatok tárgyai lehetnek ma már, a mikrohistória korában a régebben „ ismeretlennek" vagy „jelentéktelennek" tekintett történelmi szereplők is.

4 A családtörténet biográfiai megalapozása mellett szeretnék érvelni az alábbi esettanulmánynyal. Egy alig tizennégy éves falusi leány életútjának, családtörténetének felvázolásával, akit épp eltűnése emelt ki a történelmi ismeretlenség homályából. A tiszaeszlári Solymosi Eszter és családja történetéről van szó. A Solymosi család Az 1773-as investigatio Tiszaeszláron báró Bánffy Mihály szabadmenetelű jobbágyai között ezzel a családnévvel egyedül Solymosi István colonust regisztrálta féltelkesként. A sessióhoz akkor 24 pozsonyi mérő szántó és 7 kaszás rét tartozott.

5 Az 1828-as regnicolaris összeírás már hat Soljmosi (sic!) nevű adózót talált a faluban: Hannibál Christophorus soproni táblabíró, Szabolcsba kiküldött conscriptor tolla szerint öten zsellér (inquilinus) jogállásúak, s egyikük telkes jobbágy (colonus) volt.

6 Hogy miként lehetett Solymosi János házas zsellérnek két lova és egy tehene, miközben Solymosi Andrásnak csak telke volt, minden állatállomány nélkül, azt eddig nem tudtuk megfejteni. Netán külön házban éltek, de közösen gazdálkodtak? Solymosi András pozícióját mindenesetre az is nyomatékosítja, hogy neve az 1825-ös consistorialis személyek között a református anyakönyvben első helyen került említésre.

7 1 STONE, 1987. 25. 2 ANDERSON, 1980.; MITTERAUER, 1982.; BURGIÉRE, 1986. 3 GALL, 1989. Egy német polgárcsalád kilenc generációjának története. 4 CORBIN, 1998. 5 SZSZBML, IV. A. l/g. Úrbéri iratok (Urbarialia), 1772-1785. Fasc. 12. No. 1. 1773. 6 MOL, N 26. Szabolcs megye, 134. Tiszaeszlár. 7 MOL, A 2568. 3. köt. 1833-1853. 183.