Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Fazekas Rózsa: A Károlyi család a nyíregyházi örökváltság idején

Károlyi Lajos nem értett egyet a régi alkotmányt felváltó áprilisi törvények minden „újításával", ezért főispáni tisztségét megtartotta ugyan, de visszavonult a politikai élettől. Nem meglepő, hogy 1849-ben elfogadta a Windischgrätz által felajánlott királyi biztosi tisztséget. Ebből a döntéséből kiderül, hogy a Habsburg Birodalom újjászervezésének a Windischgrätz által képviselt formáját támogatta, ami kisebb változtatásokkal a forradalom előtti állapotokhoz való visszatérést jelentette volna. Augusztus elején Bécsbe utazva Gönyü táján Klapka huszárjainak fogságába esett. A háromtagú haditörvényszékben Ujházy László a halálbüntetést, Klapka és Esterházy Pál az ítélet elhalasztását indítványozta. Károlyi Lajos kiszabadítása érdekében György gróf felesége augusztus 11 -e és szeptember vége között háromszor kereste fel Klapkát Komáromban, és sikerült elérnie sógora szabadon bocsátását. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a másik két Károlyi fivér az osztrákok fogságában volt. Attól lehetett tartani, hogyha Károlyi Lajost bántódás éri, akkor Károlyi Istvánon és Györgyön állnak bosszút. Károlyi Istvánt még 1849 áprilisában letartóztatták, és Batthyány Lajossal együtt tartották fogva az Újépületben. Innen májusban Laibachba, augusztus elején Pozsonyba, majd Olmützbe vitték őket, a világosi fegyverletétel után pedig mindkettőjüket visszaszállították az Újépületbe. Károlyi István ítéletét október 5-én hirdették ki. Az ítélet: 150 ezer Rft pénzbírság, a huszárezred felszerelésére a magyar kormánytól előlegezett 400 ezer Rft megtérítése és 2 év börtön. Egy év Theresienstadtban töltött fogság után, 1850 júliusában szabadult. Károlyi György pesti palotája előbb Windischgrätz, majd júliustól Haynau főhadiszállása volt. Ettől kezdve a gróf és családja főleg Csurgón tartózkodott. Itt tartóztatta le Haynau augusztus 11-én, és őt is az Újépületben tartották fogva. Károlyi György ítéletét december 10én ismertették. Őt is 150 ezer Rft megfizetésére és három havi börtönre ítélték, amiből csak egyet töltött az Újépületben, mert szeptember 16-án kiengedték. Tartózkodási helyéül Csurgót jelölték ki. Károlyi Lajos szabadulása után megpróbált közbenjárni testvérei ügyében, de nem sok sikerrel. Még szeptember 11-én kinevezték Károlyi István birtokainak zárgondnokául. Az István grófra kirótt pénzbüntetés mielőbbi megfizetését várták tőle. Csalódott a Habsburg-udvar 1849 utáni magyarországi politikájában, ezért 1850-ben elhagyta az országot, és Párizsban telepedett le. Csak 1859-ben tért haza. 1850 elején sógornője, Károlyi Györgyné is külföldre távozott. Egyrészt azért, mert 1848-1849-ben határozottan kiállt az új rendszer mellett, ezért nem volt biztonságban, másrészt elítélte a megtorlást, és nem tudta megbocsátani sógorának, Batthyány Lajosnak a kivégzését. 1867-ig a kossuthi emigráció oszlopos tagja volt. Csak 1882-ben tért haza. A kiegyezés után, amit Károlyi Lajos már nem ért meg, mert 1863-ban elhunyt, Ferenc József igyekezett feledtetni az 1849-ben történteket. Az uralkodópár többször meglátogatta Károlyi Istvánt fóti birtokán. Károlyi György pedig koronaőr, majd 1872-től királyi főudvarmester lett. Felhasznált források SZSZBML IV. A. 501 V. A 101. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Szatmár vármegye nemesi közgyűlésének iratai, 1451-1848. Nyíregyháza mezőváros választott hites közönségének iratai, 1471-1849.