Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Fazekas Rózsa: A Károlyi család a nyíregyházi örökváltság idején

tartandó mustra alkalmából az insurgensek ellátására. 12 A szegényebb sorsú nemesség számá­ra a kirótt felajánlás teljesítése különösen nagy nehézségekbe ütközött, mert a rendkívüli szá­razság miatt rossz volt a termés, helyenként pedig a jégeső okozott súlyos károkat. Károlyi Jó­zsef a július 10-i megyegyűlésen a szorult helyzetben lévő nemesek megsegítésére újabb 4000 Rft értékű felajánlást tett. 13 A franciák ellen induló insurgensek ünnepélyes búcsúztatása július 11-én volt, ami után Károlyi József vezetésével elindultak a szombathelyi táborba. 14 Károlyi mint a megyei insur­gensek vezére, majd Szatmár és Bihar megye brigadérosa rendszeresen beszámolt a megye rendjeinek. Örömmel értesítette az otthoniakat arról, hogy az augusztusi seregszemlén a király meg volt elégedve a szatmáriak felszerelésével. 15 De kellemetlen hírei is voltak. A Szatmár megyei felkelők jó hírnevét csorbította, hogy többen megszöktek a szombathelyi táborból és hazamentek. Károlyi József fő-, Cseh Ferenc alvezér és báró Splényi Gábor, a tiszántúli kerü­let generálisa leveléből arról is értesültek a megye rendjei, hogy az insurgensek közül sokan fegyelmezetlenek, nem akarnak engedelmeskedni feljebbvalóiknak és a vármegye rendelése­inek, nemességükben bizakodva nem félnek a fenyítéstől. Ezért kérték a megye rendjeit, hogy a további rendbontások megakadályozása érdekében példásan büntessék meg a hazaérkező szökevényeket, és hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek a táborban lévőket visszatartja a szabályok megsértésétől. Splényi Gábor a pálcázás bevezetését is megengedhetőnek tartotta a rendbontókkal szemben. Szatmár megye vezetőinek véleménye szerint viszont a testi fenyítés nemes emberrel szem­ben törvénytelen, és egyébként sem célravezető, mert „ még nagyobb zabolátlansághoz vezet­het". A szökevényeket kétféleképpen büntették: a szökésre felbujtókra a legsúlyosabb ítélet várt, a megtévésztetteket pedig visszaküldték felügyelet mellett a táborba. De a megye veze­tői úgy gondolták, hogy a rendbontókkal szembeni kemény fellépés mellett szükség van a fel­kelők panaszainak orvoslására is. Ezenkívül a táborban lévő insurgensek hangulatának javítá­sára egy proklamációt is fogalmaztak. 16 Az insurgensek bevetésére azonban nem került sor, mert a király október végén Campo­formióban békét kötött. A szatmári insurgensek november 6-án, 7-én, 8-án indultak haza és december elején érkeztek meg Cseh Ferenc másodalispán, alvezér vezetésével. 17 Károlyi Jó­zsef Bécsben maradt, mert felesége gyermeket várt. Nagy örömére november 18-án két leány után végre fia született. I. Ferenc nem törődött bele a vereségbe, hanem megpróbálta visszaszerezni észak-itáliai bir­tokait. A feltételek kedvezőnek tűntek: Oroszország 1798-ban csatlakozott a franciaellenes ko­alícióhoz, Napóleon pedig Egyiptomban harcolt. A franciákat sikerült ugyan kiszorítani Eszak-Itáliából, de ez a nagy áldozatokat kívánó győzelem csak rövid életű lehetett. 1800 jú­niusában Marengónál Napóleon szétverte az osztrák csapatokat. Az uralkodó ismét fegyverbe szólította a nemességet. A szeptember 29-én tartott megyegyű­lésen a rendek egy divisio [hadosztály], azaz 364 lovas és két compania [század], azaz 352 gyalogos kiállítását vállalták. Úgy számoltak, hogy a három királyi város együtt felszerel még egy companiát, de ha teljesen nem tudnák kiállítani, akkor a hiányzó létszámot önkéntes 12 Uo. 656/1797. 13 Uo. 896/1797. 14 Uo. 986/1797. 15 Uo. 1312/1797. 16 Uo. 1483-1486/1797. 17 Uo. 1672/1797.

Next

/
Oldalképek
Tartalom