Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Kujbusné Mecsei Éva: Egy sikertörténet margójára. Adalékok Nyíregyháza örökváltságához

Kujbusné Mecsei Éva Egy sikertörténet margójára Adalékok Nyíregyháza örökváltságához Nyíregyháza örökváltságának eseménytörténete jól feltárt, hiszen a település életét meghatározó vagy véletlenszerűen itt zajló események krónikáját a 18. század végétől a 19. század első harmadáig már a fél évszázadon át itt nótáriuskodó Miskolczy Mátyás papírra vetette, majd a történéseket Lukács Ödön időrendbe szedve ki is adta. A 20. század első harmadában már a város gazdasági, kulturális életét, infrastruktúráját bemutató kötetek is megjelentek. Az 1970-es, 1980-as évek várostörténet-kutatóinak: Cservenyák Lászlónak, Hársfalvi Péternek, Takács Péternek az írásai, valamint Balogh István és Németh Zoltán forráskiadványai újabb ismeretekkel gazdagították a 18-19. századi helytörténetet.

1 így az elődeink által teleírt lapoknak már csak a margójára kísérelhetünk meg néhány olyan megjegyzést tenni, amelyek árnyalhatják a múltról szerzett ismereteket, és hozzájárulhatnak a helyi események feltárásán túl annak a törvényileg nem szabályozott megváltakozásnak a szélesebb spektrumú vizsgálatához, amelyre Magyarországon alig egy tucatnyi település közössége volt csak képes. Minthogy az örökváltságról az érintett feleknek magánjogi szerződést kellett kötni, meghatározó volt az, hogy a település földesura egyáltalán hajlott-e a contractusra, de ugyanilyen elengedhetetlen tényezőként jelentkezett a megváltakozni kívánók anyagi tehetőssége, valamint hitelképessége is. Nyíregyházának két földesura volt: a helységet 1748-ban az ecsedi uradalom részeként megvásároló Károlyiak, valamint az osztatlan másik felet bíró Palocsayné, akinek birtokrészét 1759-ben bekövetkezett halála után a Dessewffyek örökölték. Egyik család sem lakott itt, és ősi birtokaikhoz sem tartozott a helység, ezért nem fordítottak kiemelt figyelmet a településre. Számukra fontos csupán az innen befolyt jövedelem volt, aminek növelése érdekében a falu széles határának megművelésére 1753-tól szabad menetelű jobbágyokat hívtak és telepítettek.

2 A több hullámban folyamatosan, nagy számban érkezett, főként ócseh nyelvű evangélikus tót lakosok szerződésekben rögzített kedvezményeket kaptak,

3 amelyek alapján gazdánként csupán évi egy arany adóval tartoztak, elöljáróságot választhattak, a településmagtól távol eső határt szállásokra oszthatták és a piacképes állattenyésztéshez közeli és távoli pusztákat bérelhettek. Amikor 1786-ban II. József kiváltságlevele értelmében négy országos és egy hetivásár tartásának engedélyével bíró oppidum lett Nyíregyháza, akkor már több mint hétezren éltek itt. Az árutermelő mezőgazdaságból tehetőssé váló lakosok gazdasági előrehaladásukért anyagi áldozatra is készek lettek volna 1802-ben, amikor a szabad királyi várossá válást fontolgatták, 1 LUKÁCS, 1886.; SZOHOR, 1924.; BALOGH, 1982.; NÉMETH, 1979.; CSERVENYÁK, 1974.; HÁRSFALVI, 1982. 2 KUJBUSNÉ, 1998. 3 Kiemelést érdemelnek az impopulációs évek szerződései közül az 1754-ben és 1757-ben kötöttek, ezek alapozták meg ugyanis a következő évtizedek megállapodásait. Városkrónikájában közölte LUKÁCS, 1886.