Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Csatáry György: Beregszász a 18–19. században

50 forintot, annak többszöri forgatása 120 napszám után 20 forintot; huszonkét uradalmi kályhának mázolása 4 forint 24 krajcárt, huszonöt szekérnyi jéghordás 25 forintot, vetőmag kiszállítása és bevetése 8 forintot, termett rozs és búza betakarítása 6 forintot, az ekképpen összesen 400 forint 27 krajcár értéket váltsa meg a város, mi által örökre sok kellemetlenségtől megszabadulna. A továbbiakban annak ellenére, hogy ebben a szerződésben a feltételek enyhültek, a községek továbbra is ellenálltak. A város az uradalom, a bizottságok és a törvényszék által fogalmazott szerződést elfogadni továbbra sem látta célszerűnek, mivel magát jobbágyközségül semmiképp sem akarta elfogadni. 1823-ban Beregszász és Munkács együttesen fordult panasszal a királyhoz, szóvá téve az uradalom önkényes tetteit, aminek hatására ismét hosszantartó pereskedés következett. Az 1832. évben az uradalom királyi biztos kiküldéséért folyamodott, amelynek alapján a megyei meghagyás következtében báró Perényi Zsigmond, majd Komlósy Lajos és Füzesséry Gábor elnöksége alatt küldöttségek rendeltettek ki Beregszászba. A küldöttek azonban nem igyekeztek munkájuk végzésével. A Helytartótanácsnak 1832. évi június 9-én kelt rendeletéből kiderült, hogy munkálkodásukat még el sem kezdték. így az összekuszálódott pereskedés egészen 1848-ig folytatódott. Az 1848. évi IX. törvénycikk által az úrbér és az azt pótló szerződések alapján addig gyakorlatban volt szolgálatok, dézsma és pénzbeli fizetések megszűntek. Az uradalomhoz tartozó öt település ezután az eddig felhalmozódott adózásokat és tartozásokat kezdte teljesíteni. E törvénycikk szerint a földesurakat elvesztett telkeikért a földtehermentesítési alapból az I-V. osztályzat szerint 300, 350 és 400 forintnyi összeggel kárpótolták.

12 A vásárokról 1816. november 5-én a Helytartótanács rendeletben fogalmazta meg, hogy csak a szombaton megtartott vásárokat ismeri el törvényesnek. Ennek ellenére Bikkesi Károly alispán utasítása alapján szerdán is tartottak vásárokat. Mivel itt a szerdai és vasárnapi vásár vált hagyományossá, ezért a város e két napi vásárjogért folyamodott egyenesen az uralkodóhoz, amit 1818. június 5-én I. Ferenc királytól meg is kapott. Ez ellen azonban az uradalom tiltakozott, az ez ügyben kibontakozó hosszú pereskedés eredményeként csak 1824. február 20-án született döntő határozat, melynek értelmében a vásárok idejét - szintén az egyik régi gyakorlat szerint - szerdára tették át. Az uradalom a boltok után is szedett földesúri illetéket. A magánboltok és áruhelyek szabad építését erélyesen akadályozta, így 1822. július 23-án Cseh Sándor uradalmi számtartó 60 jobbágy segítségével leromboltatta a helybéli csizmadiák által engedély nélkül felállított kereskedést.

13 Az 1824. február 20-án kelt királyi szabadalom alapján a város jogot nyert április 6-án, május 7-én, június 13-án, augusztus 24-én, november 2-án és december 10-én, illetőleg virágvasárnap előtt, Gergely, Antal, Bertalan, Mindszent és Luca hetében mindig szerdán és csütörtökön országos vásárokat tartani. A későbbiekben ezek a jogok tovább bővültek. Érdekes tény, hogy a beregszásziak és beneiek kötöttek egy olyan egyezményt, hogy a két település lakosai mind a benei, mind a beregszászi vámon díj nélkül járhassanak, a kereskedők, ha teherrel 12 KÁL, F. 721. op. 4. od. zb. 111. Dokumentumok a Beregszászi Városi Tanács és a Schönborn domínium közötti földtulajdonvitákról, pénzügyi igényekről és kocsmáltatásról, 1842-1847.; Uo. op. 4. od. zb. 120. A munkácsi úriszék ítélete Beregszász és Schönborn gróf közötti úrbérrendezési ügyekben. 1843. VII. 3. 13 Lásd Lehoczky Tivadar: A kereskedés Beregszászon című írását. In: LEHOCZKY, 1999. 84-85.