Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Csatáry György: Beregszász a 18–19. században

végjelentést jegyzőkönyvbe foglalták, a megyei törvényszék pedig 1814. május 9. hozott határozatával az ügyet egyenként bíróilag iktatta, és a felsőbb elhatározás végett a Helytartótanács elé terjesztette. A küldöttségi és törvényszéki tárgyalások alatt álló úrbéri rendezés feltételeinek megteremtése az öt községgel kapcsolatban a király ajánlatainak megfelelően látszott megoldódni. A Helytartótanács által 1816. november 5-én kiadott rendeletnél fogva az öt község „jövendő bánásmódjai" iránti úrbéri örökös szerződések feltételeit fektették le. Az újonnan megállapított örökszerződés a következő 22 pontból állt: „1. Minden polgár fizessen telekadóul 50 dénárt. 2. Fizessen terménytizedet és szőlőkilencedet. 3. Sertéstizenötödöt. 4. A város Szentmihálytól Szentgyörgyig gyakorolja a bormérést. 5. Élvezze a heti és országos vásár jogait. 6. Egyéb minden úri jog az uradalomé legyen. 7. A községi legelő ne korlátoztassék. 8. A bírság 1/3-át az uraság, 2/3-át a város szedje. 9. A városban szabad adásvevés legyen. 10. Esetleg az uraságnak elővételi joga legyen. 11. A városi közönség szilvából, törkölyből szeszt égethessen. 12. A város bírót és tanácsot szabadon választhasson. 13. A tanács polgári pereket végezhessen, nemesek és bűntettesek ügyeitől azonban tartózkodjék. 14. A Luka, Sajgó és Bugyetin erdőket magánjogon bírhassa. 15. Pál- és Paphegytől addig, míg a Nagyligetből való eredetüket beigazolják, a birtokosok szőlő kilencedet adjanak. 16. A hegybírók önállóan működjenek. 17. Idegeneknek a birtokbavételt a város megtagadhatja. 18. Az uraság a városiakat nem büntetheti. 19. Jövevényeknek belső telket a bíró és tanács azontúl is kijelölhet. 20. Ezekre is azután az új szerződés kötelező legyen. 21. A városi számadásokat a község vizsgálja meg s az uraság felülbírálja. 22. Más újításokat ezentúl se a város, se az uraság ne tehessen. "

u A szerződés pontosítása évtizedeken keresztül folyt. Az uradalomhoz tartozó öt település (Beregszász, Munkács, Vári, Bereg és Beregújfalu) a szerződés pontjait évekig nem hagyta jóvá. A pereskedésben és egyezkedésekben telt évek után, 1822. december 13-án az uradalom 14 pontban új szerződést ajánlott. Ennek alapjául vette a század hűbéri viszonyait, követelvén a következőket: tizedelésen felül telekadóul 1 forint 20 krajcárt házanként; kilencedet sertés, kecske, juh és bárányok után; csirkét, libát, konyhatartásul és robotválságul 800 forintot. Erről a város hallani sem akart. Majd azt javasolta, hogy mivel minden ház után telekadót szedtek, ez az összeg 333 ház után 283 forint 3 krajcárt tesz, az úri szolgálmányok pedig 117 forint 24 krajcárt, nevezetesen háromezer köböl gabonának a magtárba való beszállítása 11 KÁL, F. 10. op. 1. od. zb. 1149. Beregszászi lakosok panaszai a Schönborn uradalom ellen a törvénytelen tizedkivetések ellen. 1775-1812.; Lásd Lehoczky Tivadar: Beregszász város községének földesúri és alattvalói viszonya, és annak úrbéri rendezése c. írását. In: LEHOCZKY, 1999. 104.