Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Csatáry György: Beregszász a 18–19. században

Csatáry György Beregszász a 18-19. században Beregszász történetét vizsgálva megjegyzendő, hogy múltjának legteljesebb összefoglalása még mindig a Lehoczky Tivadar által 188l-l882-ben megjelent Beregvármegye monographiája) A szovjet érában csupán az Ukrán SZSZK városainak és falvainak története

1 című gyűjteményben - amit először ukrán nyelven 1969-ben, majd orosz nyelven 1982-ben adtak ki - jelent meg a város rövid története. Az utóbbi évek várostörténeti kutatásairól el kell mondani, hogy Beregszász múltjával leginkább Csanádi György, volt újságszerkesztő (Beregi Hírlap) foglalkozik, akinek kötete jelent meg Régi beregszásziak^ és Sorsfordító évek sodrásában^ címmel. Az első munka életrajzokon alapszik, csupán annyira tartalmaz a városra vonatkozó adatokat, amennyire az adott életutak bemutatásához szükség volt, a másik szemelvényeket tartalmaz Beregszász történetéről. Mi az alábbiakban arra vállalkoztunk, hogy a rendelkezésünkre álló adatok alapján vázoljuk, milyen örökszerződések megkötése ellen tiltakozott Beregszász város tanácsa, és hogy az egyesületek és az ispotály példáján bemutassuk, milyen társadalmi élet folyt Beregszászban, Bereg vármegye székhelyén a 19. század első felében. Beregszászban az 1786. évi összeírás szerint 72 római katolikus, 30 görög katolikus és 218 református házaspár élt. A népszámlálási adatok alapján pedig 422 római katolikus, 169 görög katolikus és 1098 református lakosa volt a városnak. Az 1803. évi összeírás szerint Beregszászban 375 ház volt. Nyolc kivételével mind fából vagy vályogból készült. Ekkor a település határa 7681 holdnyi növénytermesztésre kiválóan alkalmas földterületből állt. A városnak kb. 150 gönczi hordó kiváló minőségű bora termett, szőlőműveléssel a lakosság nemes és nemtelen tagjai egyaránt foglalkoztak. Az ebből származó jövedelmet a következőképp osztották el: a református pap 4 forintot, a katolikus lelkész 2, az orosz (görög) pap 1, a reformá.tus tanító 2, a bíró 2, a jegyző 2 hordó bort kapott. Ezen kívül közszükségre öt hordót utaltak ki.

5 1726-ban Beregszászt, mint a munkácsi uradalom tartozékát, gróf Schönborn Lothar Ferencnek adományozták. Ez a tény teljes egészében meghatározta a város fejlődését. A Schönbornok generációkon keresztül befolyásuk alatt tartották a várost. Akaratuknak különböző jogi eszközökkel próbáltak érvényt szerezni. A Mária Terézia idején rögzített úrbéri kötelezettségek a század végén némiképp oldódtak, és Beregszász a rajta kívüli négy uradalmi községgel (Munkács, Vári, Bereg és Beregújfalu) folyamatosan perelte a Munkács-Szentmiklósi Dominiumot a korábbi állapot megváltoztatása érdekében. Ezeket a folyamodványokat a Helytartótanácshoz is eljuttatták, innen várták a jogorvoslatot is.

6 A Helytartótanács által Beregszász város panaszai ügyében kirendelt első 1 LEHOCZKY, 3. köt. 88-150. 2 СЕМЕНЮК, 1982. 121-134. 3 CSANÁDI, 2001. 4 CSANÁDI, 2004. 5 LEHOCZKY, 1999. 46. 6 KAL, F. 721. op. 4. od. zb. 8. A beregszászi városi tanács folyamodványa a királyhoz a város ősi előjogainak igazolásáról. 1791. június 1-18.; Uo. op. 4. od. zb. 12. Beregszász városa és Schönborn gróf között létrejött szerződéstervezet az úrbéri és örökváltsági szerződés tárgyában. (18. sz. 2. fele.)