Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Csatáry György: Beregszász a 18–19. században

Az 1816-os egyházlátogatási jegyzőkönyvben az ispotályról megemlítették, hogy javait a reformátusok azelőtt elfoglalták és sokáig bírták, s jövedelmeiből saját tanítóikat és papjaikat díjazták. A jegyzőkönyvből megtudjuk, hogy egykor az egyik Szegi malom és az Újváros fele tartozott a parochushoz, 1816-ban pedig az egész Újváros és a fél malom. Ekkor a lelkész a malomjövedelem felét tehermentesen használta, de fenntartásához nem járult hozzá, így ezek a terhek is az ispotályt terhelik. Továbbá azt olvashatjuk, hogy a lelkész illetéktelenül furakodott be ezen birtokba, aki különben 18 teleknek földesura és haszonélvezője volt. A feljegyzésből kiderül, hogy a lelkész saját maga és nem az ispotály boldogulását kereste. Az ügyből pereskedés kezdődött. Ennek folytán az 1821. évben gróf Schönborn Ferenc Fülöp hosszú előterjesztést írt a nádorhoz és a Helytartótanácshoz, részletezve a viszálykodást, amely közte mint kegyúr és a beregszászi parochus, név szerint Illrcha János közt az ispotály kezeléséből adódott. Procopius György ügynök közbenjárására a Helytartótanács október 4-én az összes iratot áttette Bereg vármegyéhez, amelynek a joghatósága alá az ispotály ügyei is tartoztak. Végül az ispotályt továbbra is a lelkész kezelte, és hogy a jövedelmét szaporítsa, 1841-ben Ekker Ferenc parochus az ispotályházban egy boltot rendezett be, melyet azonban az uradalom földesúri jogánál fogva sokáig nem akart engedélyezni. Az engedélyeztetés csak 1848 után rendeződött. Az egészségügy fejlődéséhez kapcsolódik a gyógyszerellátás is, amelynek első megnyilvánulásai épp ebben a korban mutathatók ki Beregszászban. Itt 1813-ban szervezik meg az első gyógyszertárat. Ez Lipóczy György nevéhez fűződik, aki egy Máramarosszigeten megvásárolt gyógyszertárat hozott teljes felszereléssel Beregszászba. Bár ugyan három év után ő is tönkre ment, és el kellett adnia a patikát, de ettől függetlenül a gyógyszertár megmaradt a városban. 1816-ban Tajnel Teofil kapott engedélyt új gyógyszertár felállítására. A vármegye a gyógyszertárat telek kiutalásával és az erre megtervezett épület felépítésével támogatta. Tajnel 1841-ben eladta a gyógyszertárat Roykó Sámuel tiszaújlaki gyógyszerésznek, aki fiókintézményként működtette 1847. április l-ig. Ezután a gyógyszerárusítást Buzáth Simon és Kajetan testvérek vették meg. Az 183l-es kolerajárvány idején 1831. június 2-án Beregszászban megalakult az ún. „vész bizottmány", amelynek tagja volt többek között Lónyai János első alispán, Dercsényi János királyi tanácsos, Bornemissza János, Freyseysen Dániel uradalmi tisztfőnökök, Döbrentey Imre uradalmi előadó és táblabíró, valamint különböző tisztséget viselő egyházi személyek.

15 Egyesületek A városban 1848 előtt alakult meg az ún. Beregmegyei Olvasó Egyesület. Az egyesület berkeiben 1841. március 5-én alakult meg a Bereg megyei Kaszinó az 1835-től másodalispáni tisztet betöltő Eötvös Tamás indítványára. Az első jegyzőkönyv a Kaszinót még nevén nevezi, a későbbiekben Beregi olvasó Egyesületként említi. Első helye az Oroszlán szálló emeleti sarokszobájában és a mellette lévő helyiségben volt. Az alapszabályban a „casino egyesület" célját a következőképpen határozták meg: „A Casino díszesebb társalkodásra szánt egyesület s tagja csak az lehet, ki nemes magaviseletéről ismeretes, ha illendő ruházatban jelenik meg s a többi tagokkal egyformán minden rendszabálynak magát aláveti." A nemesi származás nem volt feltétele a taggá válásnak. A kaszinó fő célja az olvasás, ami ekkor a művelődést jelentette, ezzel egyidejűleg a müveit viselkedés terjesztését is szolgálta. Az alapszabályban benne volt, hogy pl. kutyával és feltett kalappal a kaszinó helyiségeibe belépni tilos. Az 15 LEHOCZKY, 1881-1882. 2. köt. 168-170.