Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Fodor László: A hodászi Lakatos család iratainak bemutatása

Az ifjabbik fiútestvér, VII. János 1865-ben öröksége egy részét eladta Mihálynak 40 forintért. Nem mehetett jól a sora, egy 1874-es telekkönyvi szemle szerint birtokára mintegy 500 forint jelzálog volt bejegyezve a kincstár és néhány magánszemély javára. Ezzel szemben Mihály 1876-ban maga fizette a tagosítást végző mérnököt a közbirtokosság helyett, és 1872-től haláláig több tucat ingatlant vásárolt, elsősorban rokonaitól, megszerezve azok hodászi, derzsi, gebei részeit. Az ügyletek értéke több ezer forintra rúg. Hodászi birtoka egy év nélküli kimutatás szerint 62 osztályozott hold volt. Minden bizonnyal anyagilag is támogatta fiait, akik 1879-ben megvették unokatestvéreik (János utódai) hodászi részét 600 forintért. Lakatos Mihály 1882-ben unokaöccse, a megárvult bihari Veress Sámuel gyámja lett. Gyámi számadásainak gondos elkészítése és a jó gazdálkodás mellett számos esetben védte meg gyámfia érdekeit a néhai apa hitelezőivel és az örökösödni vágyó rokonokkal szemben is. 1892-ben azonban Veress Sámuel, röviddel halála előtt, végrendeletet tett, melyben ingatlanait (mintegy 40 hold föld) unokatestvéreire, illetve azok gyermekeire hagyta, a megjelölt örökösök szüleit is kizárva. Gyámjára csupán a perbeli követeléseket hagyta azzal a megkötéssel, hogy őt tisztességgel eltemetteti és a végrendeletet elfogadja. A gyám 1895-ben megtámadta a végrendeletet, az örökhagyó belátási képességének hiányára hivatkozva. A pert elvesztette, így a hagyatékot 1897-ben a végrendeleti örökösök: Lakatos Polixénia (Papp Lászlóné), Lakatos István fiai, azaz Pista, János és Bernát, valamit Gál Julianna (Szűcs Gáborné) gyermekei, úgymint Julcsa, Róza, Erzsébet, Jusztina és Károly vehették át. Mihály fiai unokatestvéreiket, a testvérpár Balogh Zsuzsannát illetve Teréziát, géresi Balogh László (Lakatos Mihályné testvére) és Komoróczy Zsuzsanna lányait vették feleségül. Gusztáv és Gyula folytatta az apjuk, nagyapjuk által megkezdett földszerzést, de valószínűleg kevésbé tehetséges ügyvéd tanácsaival. Néhány nagyobb (pl. 1893-ban egy több, mint 3000 Ft. értékű) ügylet sikeres megkötésén kívül az is előfordult, hogy a telekkönyvben nem szereplő ingatlanra kötöttek (közösen) szerződést. Gusztáv pedig több ízben is kapkodó, értelmetlen kérésekkel ostromolta birtokügyeiben a különböző hatóságokat. Gyula egyetlen lánya, Vilma születését követően minden szerződést annak nevére és javára kötött, aki így a XX. század elejére a család leginkább jómódú (120 hold földet birtokló) tagja, müveit kisasszony és a környéken számon tartott menyasszony-jelölt lett. A jómódú, de rossz természetű, mátészalkai birtokos Csizmadia Mihállyal kötött szerencsétlen házassága után a szerényebb sorú, de tisztes családból való Erdélyi Ferencnek nyújtotta kezét. Szólnunk kell a fent bemutatott főág mellett András testvérének, III. Jánosnak az utódairól, akik több ízben, külön is igazolták nemességüket a vármegye hatósága előtt. András fia I. Mihály 1766-ban kért igazolást, melynek alkalmával elkészült egy hivatalos családfa, az első öt nemzedék férfi tagjainak