Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Megye – város - Kiss András: A boszorkányság Szatmár vármegyei forrásairól

semmibe vett eljárást, „mikor már az vízben ölték" és „azután eskettenek rea, hogy már eltemették. "

25 A következő három per vádlottjai a Szatmár vármegyei Rápolti/Rápóti családból származnak. Rápolti/Rápóti Jánosné Csepei Erzsébet, a pap felesége ellen kétszer is folyt per, először 1712-ben, amikor boszorkánysággal és kurvasággal vádolták, másodszor pedig 1718-ban boszorkányságért. Ugyancsak 1718-ban egy másik Rápoltiné: özvegy Rápolti Nagy Pálné Szabó Mária fehérgyarmati asszony ellen boszorkányságért indított pert a vármegye.

26 Végül az 1722-ben folyó vizsgálat abban különbözik a szokványos boszorkányperektől, hogy a boszorkányság vádja ebben az esetben egy társadalmipolitikai mozgolódáshoz kapcsolódik. Az elégedetlen armalisták felbujtójának tekintett mátészalkai öreg Kerekes András elleni tanúvallatásban ugyanis az egyik kérdés úgy szól, hogy az vajon nem „káromkodó, izgágakeverő, boszorkányokkal és ördögökkel cimboráló istentelen ember volt-e?''''

21 Ez esetben tehát a boszorkányság vádja elsősorban a nyugtalanságot szító ember erkölcsi megbélyegzését és egy esetleges kereset társadalomlélektani megalapozását is szolgálhatta. Ezeket az összefüggéseket azonban további kutatások világosíthatják meg. Uo. 50-63. Uo. 65-78, 83-89. Uo. 90-92.