Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Drăgan, Ioan: A Máramarosi oklevelek Bereg, Szatmár és Szabolcs vármegyék történetének forrásai

rozsályi Kun családdal, volt rokonságban.

6 A Dolhaiak a helyi nemesség legjelentősebb családjaként Szatmár és más vármegyékben is birotokokat szereztek. Kétségtelenül a máramarosi oklevéltár által átfogott időköz és az említett vármegyék viszonylatában a legjelentősebb a bélteki Drágfi család. Amint ismeretes, a moldvai Dragos vajda leszármazottjai, a máramarosi nemesi társadalom magyarbarát képviselőiként, Szász vajda fiai Balk és Drág révén a XIV. század végén a vidék leghatalmasabb hűbérurai lettek mind tisztségeiknek (Máramaros, Szatmár, Ugocsa főispánjaiként, valamint a székelyek ispánjaként), mind kialakult uradalmuknak köszönhetően. R. Popa ezt 200 falura becsülte, ötvenen felül Máramarosban, ide tartozott még a KözépSzolnok vármegyei Kővár 58 faluval 1405-ben, az erdődi és nyalábi vár és uradalmaik, a Szatmár vármegyei Beitek (a család székhelye), valamint sok más falu a közeli vármegyékből. Balk és Drág 1400 körüli eltűnése után, akik a királyellenes táborban voltak, a Drágfiak elvesztették uradalmuk egy részét néhány helyi nemes javára, beleértve máramarosi birtokoikat is. Drágfi Bertalan, aki báróságot kapott, csak 1473-ban kísérli meg a máramarosi uradalom helyreállítását, ami csak szerény eredményekkel sikerül, mintegy két évtizednyi erőfeszítés után. A Drágfiak, a főnemesség képviselőiként, Mátyás király halála után térnek vissza Máramarosba hasonlóan a csébi Pogány, 1514 után pedig Werbőczi, Brodarics, Barilovics családokhoz, akiknek sikerült elfoglalniuk a vármegyebeli kisnemesek birtokait. A szomszédos vármegyékből más családoknak is sikerült birtokokat szerezniük Máramarosban. 1391-ben az említett Szatmár vármegyei rozsályi Kunoknak, Máramarosban kimutathatóan a legrégibb magyar nemesi családnak. Ugyancsak Szatmár vármegyei Teremi Albert Literátus, aki Huszton telepedett le. Nagybányai származású Forinthverew János, aki a XV. század végén birtokokat vásárol Máramarosban. A Bereg, Ugocsa, Szatmár, Ung és Szabolcs megyei nemesek nagy számban jelennek meg máramarosi birtokügyekben „homo regius"'-ként és fogott bírókként. A legtöbbjük beregi. A már említett családokon kívül megjelennek az óbégányiak, borsovaiak, bulcsuiak, dávidháziak, dobronyiak, farnasiak, gecseiek, gulácsiak, haláboriak, kirsánóiak, beregszásziak, makarjaiak, pósaháziak, rákocziak, sarkadiak, surányiak stb. Szatmár vármegyéből jelen vannak az atyai, daróczi, homoki, rozsályi, zelendi es vetési nemesek. Ez utóbbiak 1465-ben Máramarosban birtokokhoz jutottak

7 és Vetési László leánya, Brigitta ott férjhez ment Urmezei Péterhez

8

. 6 Mihályi, 1900.312. 7 Sándorfalva, Gányafalva és Szelistye (Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I. Bp., 1890.1. 461.) 8 Mihályi, 1900.345.