Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)
Drăgan, Ioan: A Máramarosi oklevelek Bereg, Szatmár és Szabolcs vármegyék történetének forrásai
A Nagybányai Országos Levéltár anyagában a kutatás apsai Ioan Mihályi személyi levéltárában és több családi levéltárban folyt. Kolozsváron Beszterce város levéltára, apsai Victor Mihályi, valamint más levéltárak és gyűjtemények felé irányult a figyelem. A Bukaresti Központi Levéltár őrzi az apsai Ioan Mihályi gyűjteményt, és itt található a Máramarosra vonatkozó magyarországi, szlovákiai és ausztriai levéltárakból fényképezett mikrofilmgyüjtemény. Máramarosi okleveleket tártak fel a besztercei és nagyváradi levéltárakban is. Természetesen a magyarországi levéltárakban is bőségesen találhatók Máramarosra vonatkozó oklevelek, annyival is inkább, mivel a Magyar Országos Levéltárban őrzik eredetiben, másolatban vagy mikrofilmen szinte teljes egészében a középkori magyar királyság Mohács előtti okleveleit. Az ott kutatott levéltárak közül megemlítjük a bethleni Bethlen, a gyömrői Teleki, a Perényi, Kapi, Ilosvay, Vay, Wesselényi, Festetich családi levéltárat, az Esterházy család hercegi ágának levéltárát, valamint a Magyar kincstári és a Kolozsmonostori konventi levéltárat. A debreceni Református Kollégium őrzi a máramarosszigeti Református Kollégium máramarosi oklevelekben gazdag levéltárát, benne például a kricsfalvi Stoica és a Csébi Pogány család okleveleit. A pozsonyi Szlovák Országos Levéltár az őrzőhelye a máramarosiak nagy fontosságú hiteleshelyének, a leleszi konvent levéltárának. Az osztrák levéltárakban, a Hofkammer Archív és a Haus- Hof- und Staatsarchiv anyagában a XVI. század közepéről a császári biztosoknak azok a jelentései találhatók, amelyek a máramarosi sóaknákra vonatkoznak, valamint Mária királyné jogaira a kamarai jövedelmeket illetően. Végül, máramarosi okleveleket őriznek a mai kárpátaljai levéltárak is 3 . Az oklevelek túlnyomó többsége latin nyelvű. Ezek mellett a császári kormányzás német vagy latin nyelvű iratai szerepelnek. Magyar nyelvű irat kevés van, ezekhez járul még egy már ismert 1391-beli görög, valamint 1404ből egy ószláv nyelvű oklevél. 1526-ig az oklevelek többsége birtoklevél: adomány-, birtokba iktató, határjáró-, örökösödési levelek. A jogi jellegű iratok is főképpen a földbirtokokra vonatkoznak, valamint rablásokra, fegyveres összetűzésekre, személyek fogvatartására stb. Kisebb számú a tisztségviselők vagy személyek közti levelezés, vagy más, a sókamarára vonatkozó iratanyag. 1526 után, de főképpen 1530-at követően kiemelkednek a sókamara jegyzőkönyvei, a kamarai tisztségviselők levelezése, a császári hatóságok döntései, az urbáriumok és összeírások, elég részletes betekintést nyújtva a korabeli máramarosi és a szomszédos területek társadalmába. Az oklevelek az eredeti szövegek nyelvén jelennének meg mind a szövegek, mind a kimutatások viszonylatában, latin nyelvű regesztákkal és jegyzetekkel, Tekintettel a szerkesztőknek arra a szándékára, hogy az összes ismert okleveleket bevegyék a kiadványba, valamint arra, hogy ennek összeállítása hosszú ideig fog tartani, a szerkesztők nagyon hálásak lennének azoknak, akik új, eddig fel nem tárt anyagokra hívnák fel figyelmüket.
